NEMZETI VESE PROGRAM INFORMÁCIÓ

INFO@VESEBETEGSEG.HU

Hírek

Vese Világnapi programok az országban



Ajándék, adomány, életesély – Gazdát váltó szervek

2013.08.26

Adjam-e át élő testem egy darabját másnak? Lehet-e jó döntést hozni? - A Népszabadság riportja.


Adjam-e át élő testem egy darabját másnak? Nem azért van minden szervem pont ebben a formában, méretben, mert pont ez kell az egészséges működéséhez? Túlélem-e? Ha megnyomorodok, ki kárpótol életminőségem romlása miatt? Lehet-e jó döntést hozni? Ki várhatja el tőlem, ki éri meg nekem azt, hogy ilyesmin tépelődve napokig ne tudjak aludni? – ezek a kérdések álltak a szerv- és szövetdonáció helyzetéről nemrég tartott madridi EU-szeminárium középpontjában – olvasható a nol.hu portálján.

A rendszerváltás időszakában évente négyszázan haltak meg végstádiumú vesebetegségben – elsősorban az infrastruktúra elmaradottsága miatt. Jóval kevesebb volt a kezelőhely, mint a beteg. A művesekezelés erősen technológiaigényes ellátási forma, ám dialízisközpontok létesítésére nem voltak források. Mivel a civilizációs ártalmak miatt gyakoribbá váló cukorbetegség és a magas vérnyomás tönkreteszi a vesét, nyilvánvaló, hogy egyre nagyobb lesz a dialízis iránti igény. Az idősödő lakosság körében jelentősen megnőtt a veseelégtelenségben szenvedők száma, idézi dr. Kaló Zoltán azt a helyzetet, amiből a hazai privatizáció sikertörténetei közé tartozó művese-szolgáltatások fejlesztése kiindult. A dialízis a magyar egészségügyi rendszer kísérleti terepe volt, s ez a teszt európai szintű ellátást eredményezett az elsőként privatizált hazai egészségügyi alrendszerben.

Július 1-jétől hazánk az Eurotransplant, a szervcsere koordinálásáért felelős szervezet teljes jogú tagja lett. Ettől azt várjuk, mondja dr. Reusz György, hogy több beteg nagyobb eséllyel jut új szervhez. Ezért nekünk is tenni kell, a csatlakozás nagyobb fegyelmet követel mindenkitől. A várólistás betegek minden adatának naprakésznek kell lennie, mert ha egy váratlan megbetegedés miatti alkalmatlanság csak menet közben derül ki, a szerv nem maradhat itt, megy tovább Európába.

Manapság 1100 magyar beteg vár donorszervre. A nemzetközi együttműködés kezdete óta 33 szívátültetés történt, azelőtt évi 14. A Eurotransplanttól érkezett első donorszervet egy 8 éves kislány kapta. A legfiatalabb szervátültetett egy 3 hónapos kisfiú volt, neki is külföldről jött a szív. Már a 2012-től datálódó részleges tagság is eredményt hozott, akut, sürgős szív- és májátültetésre várók, vesebetegek és gyerekek kerülhettek föl a nemzetközi listára. 2012-ben Magyarországon 303 szervet ültettek be, 223 vese-, 41 máj-, 33 szív- és 6 hasnyálmirigy-donációra került sor. Az addigi 41-ről 52 százalékra emelkedett a többes szervkivételek aránya. 2010-hez képest kétszer több élő donoros beültetés történt – sorolja az adatokat a portál.

Sok intenzív osztály az anyagiak hiánya, az alacsony orvosi, ápolói létszám miatt nem motivált a donációban. Ha arról kell dönteniük, hogy további egy-két napig donorgondozást végeznek, vagy inkább felszabadítják a gépeket, az utóbbit választják. A donációt elvileg dotálják, de a térítést néhol nem az abban részt vevők kapják. Az átültetések száma a donorok felkutatását végző hálózat próbaidőszakában, a részt vevő 9 kórházban 15-ről 37-re emelkedett, mondja Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat szervkoordinációs igazgatója. A program sikeres volt, egy év alatt több mint 16 százalékkal nőtt a donációs aktivitás. A szervezők kérik, hogy újabb 45 kórházban alakítsák ki a koordinátori rendszert. Nagy a szórás az ország különböző egészségügyi intézményei között abban, hogy szakembereik mennyire élnek a donorjelentés életmentő lehetőségével. A feltételezett beleegyezés elve szerint, ha valaki élete során nem tiltakozott szervei felhasználása ellen, automatikusan donornak tekintendő.

Hiába van azonban jogi lehetőség szervek kiemelésére, ha nem sikerül elfogadtatni a hozzátartozókkal, hogy rokonuk állapota visszafordíthatatlan, s szervei más betegnél még felhasználhatóak volnának. Igen nagy szükség lenne a „humánus kommunikáció” elsajátítására, ám erre a mai orvosképzési rendszerben nem sok az esély. Az elsőévesek tanulják ezt a tantárgyat, de ők még nem jártak kórházban, nem ismerik a gyógyítás közegét, beteget nem vizsgáltak, nem kérdeztek ki – nincs alapjuk, amire építhetnének. Sok intenzíves orvosra is jellemző, hogy nem tud bánni a beteggel, a rokonával, nem tud velük a gyász megértését mutatva beszélgetni. Pedig a donáció szempontjából lényeges, hogy a család bízzon az orvos szakmai igazában, hitelesnek tartsa őt. A hozzátartozó megérzi, ha az orvos betanult szöveget mond, maga sem hisz a szervadományozás értelmében.

Egészségközgazdászok szerint a donorszervek tízmilliókat érnek – az államnak. A túlélési esélyek növekedése, a kevesebb egészségügyi kiadás miatt egy vese átültetésével 53 millió forint spórolható meg. A transzplantáció ára másfél év alatt megtérül, az átültetés jóval kifizetődőbb, mint a dializálás. Egy donor két veséjének elvesztése tehát 106 milliós kár a gazdaság számára, a két nem meggyógyított vesebeteg számára elvesző minőségi élet értéke pedig pénzben ki sem fejezhető.

További részletek a nol.hu portálján olvashatók!




Fresenius Medical Care Diaverum B. Braun Vesebetegek Egyesületeinek Országos Szövetsége (VORSZ) Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért Magyar Szervátültetettek Szövetsége