NEMZETI VESE PROGRAM INFORMÁCIÓ

INFO@VESEBETEGSEG.HU

Hírek

Vese Világnapi programok az országban



Az egészségkárosodás megállapításával kapcsolatos változásokról

2012.06.06

Megváltozott munkaképesség: komoly teendők várnak az egyes szereplőkre.


A VI. Országos Pszichonephrológiai és Rehabilitációs Konferencián sok egyéb mellett, az egészségkárosodás megállapításával kapcsolatos változások kerültek fókuszba. A témáról Szabóné Varga Valériával, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal főigazgató-helyettesével beszélgettünk.
 
– Az év elején életbe lépett jogszabályi változásokat az tette aktuálissá, hogy az orvosszakértői szakma korábban használt minősítési rendszere felülvizsgálatra, korszerűsítésre szorult. Ezt Hivatalunk a szakmai kollégiumok bevonásával, széleskörű érdekvédelmi szervezeti egyeztetéssel tette meg. A 2008-tól indult komplex minősítési rendszerhez új szakmai minősítési irányelveket alakítottunk ki és vezettünk be a gyakorlatban.  A komplexitás egyik része az orvosi-, a másik a foglalkoztatási rehabilitáció. És a felsorolásból ki ne hagyjuk a harmadikat, a szociális rehabilitációt!
 
- Úgy tudom, hogy Ön nem orvos lévén, mindenekelőtt a szociális területhez ért, de fontosnak tartja az új rehabilitációs rendszer átfogó átalakítását is.
- Amiben hangsúlyos szerep jut annak, hogy a munkavállalót „komplexen” több terület szakembereinek bevonásával újra munkaképessé kell tenni. A rehabilitációnak ugyanis alapvető célja, hogy az egyén munkaképességét visszaállítsuk, ezért ebben nem elhanyagolható az orvosi szempontokon kívül a foglalkoztatási és a szociális terület által nyújtott rehabilitációs szolgáltatások. Egyébként január óta a szociális és a foglalkoztatási terület kevéssé változott, hiszen a komplex minősítési rendszer már 2008 óta tartalmazta, hogy adott munkavállaló minősítési rendszerében figyelembe kell venni a foglalkoztatási és szociális szakértők véleményét. Pontosabban, például ez a rész annyiban módosult, hogy foglalkozási rehabilitációs, illetve az orvosszakértő és foglalkoztatási szakértő által az illető rehabilitáltnak minősített, de az élethelyzetében, vagy más szociális jellegű ok miatt a munkájában akadályoztatott, akkor a komplex döntésben a szociális szakértő rehabilitációt gátló tényezőként ezt is megfogalmazhatja.

- Hogyan alakult a foglalkoztatási rehabilitálhatóság kérdése?
- A jogszabályváltozások a meglévő segítő mechanizmusokat az eddigieknél jobban, egy struktúrába rendezik. A megváltozott munkaképességű munkavállaló egészségügyi rehabilitációját követően, vagy az mellett is lehetőség nyílik a foglalkoztatáshoz szükséges rehabilitációra. Korábban csak az egészségi állapota alapján minősült megváltozott munkaképességűnek, vagy rokkantnak. De az új minősítésben már felmérendő, hogy korábbi munkakörében dolgozhat vagy sem, egyáltalán volt-e már valamilyen munkajogviszonya, netán egészségkárosodása miatt soha nem is dolgozott.
 
- Elnézést, tisztázzunk egy fogalmat, ami alatt mást és mást értenek sokan. Mikor használjuk a rokkant és mikor a megváltozott munkaképességű kifejezést?
- A kettő nem eltérő kategória. A rokkantsági ellátásban, illetve a rehabilitációs ellátásban részesülők is megváltozott munkaképességűnek minősülnek, csak úgy, mint a fogyatékossági támogatásban, vagy többek között a rokkantsági járadék ellátásban részesülők. A megváltozott munkaképességű személyek közül a rehabilitációs ellátásban részesülők esetében kerül sor a komplex rehabilitációra. Igaz, a rokkantak között is van, aki a tartósan támogatott foglalkoztatásban képes részt venni. Ám, akit a szakértői bizottság rokkanttá nyilvánít, ott erre kicsi a remény. A rokkantság maradandó állapot, amivel a tartós foglalkoztatottság kevésbé kerülhet szóba.

- Azokról beszél, akiket a laikusok a 67%-os rokkantsági besorolásnál súlyosabb rokkantként ismertek?
- Nem kimondottan. Ugyanis van, akinek megfelelő körülményeket teremtenek, s akkor az illető igencsak értékteremtő lehet. Például a nyaktól lefele bénult az agyával képes dolgozni! Egyelőre hazánkban nem gyakori, hogy számára megfelelő munkát és lehetőséget találjuk.

- Térjünk vissza a rehabilitációra...
- Foglalkoztatási rehabilitációnál, ha valaki eredeti munkakörébe is „visszailleszthető”, ott az intézménynek, a szakmának könnyebb a teendője. Ám, ha az illető egészségkárosodása következményeként csak megváltozott környezetben és munkakörben tehető képessé munkavégzésre, úgy valószínűsíthetően részére átképzést kell nyújtani. Nem találtunk fel új fogalmakat, viszont az élethez igazítottuk a régieket. Például ma már megnézzük, hogy az érintett lakóhelyén vagy körzetében van-e olyan munkalehetőség, amire átképezzük stb. Különböző szempontrendszereket elemzünk ahhoz, hogy az egyén tényleges foglalkoztatásához szükséges rehabilitációban részesülhessen. Amennyiben a foglalkoztatási rehabilitációs szakértő esélyt lát arra, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalót a meglévő rehabilitációs eszköztárral és a segítő háttérrel támogatni tudja, és a nyílt munkaerőpiacon való foglalkoztatásra 3 éven belül alkalmassá tehető, akkor rehabilitálhatónak minősíti. Az új rendszerben nyomon kívánjuk követni azt is, hogy az illető tényleg el tudott helyezkedni, s ott tartósan (minimum 6 hónapig) képes volt-e dolgozni.

- Miért adták ezt a féléves terminust?
- Amennyiben ennyi időt munkában töltött valaki, akkor vélelmezhető, hogy ennél tovább is megmarad annál a munkáltatónál, hisz később is szükség lesz ott rá.

- Nem hagynak senkit magára? A rendszer mindenkit támogat?
- Akit lehet, azt a rendszer támogatja. Sőt, a sorsok alakulását folyamatosan nyomon kíséri a mentori hálózat. Ebben egyébként jól képzett szakértők, szakemberek tevékenykednek. Fontos, hogy a rehabilitálandó az életét ne tartsa kilátástalannak. Nem akarjuk, hogy a megváltozott munkaképességű az álláskeresés útvesztőjében munkanélküliként bolyongjon, reményvesztetten. Úgy kell segíteni, hogy az illető megtalálja azokat a munkaadókat, akik a megváltozott képességű munkavállalót foglalkoztatni tudják. A mentor összehozza a találkozót.

- Tehát, minden szép, gördülékeny?
- Reményeink szerint jó úton haladunk, de még hátra van, hogy a megyei, illetve a fővárosi kormányhivatalokon belül júliustól létrehozzuk a rehabilitációs szakigazgatási szerveket, hogy ezt a feladatot ők végezzék. Ennek lényege, hogy egy szervezethez kerülnek az ellátással, a megállapítással és a tényleges rehabilitációval foglalkozó szakemberek, akik folyamatában átláthatják majd a rehabilitálandó életpályájának alakulását. A szakemberek az illetővel egyeztetve végiggondolják a foglalkoztatás személyi és tárgyi feltételeit, ezt egy rehabilitációs tervben rögzítik, melynek mentén haladnak tovább a későbbi együttműködésben. Mintegy 200 ezer érintett minősítése vár ránk. Vagyis a jövőben úgy a Hivatalnak, mint a klienseknek bőségesen lesz teendője.
 
 
Krasznai Éva



Magyar Nephrologiai Társaság Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért Magyar Szervátültetettek Szövetsége B. Braun Diaverum Fresenius Medical Care