NEMZETI VESE PROGRAM INFORMÁCIÓ

INFO@VESEBETEGSEG.HU

Hírek

Vese Világnapi programok az országban



Életek múlnak a vesetranszplantációs várólistán

2012.05.16

Mi a várólista-bizottságok feladata, hatékonyan végzik-e azt?


Mikor szükséges a veseátültetés? Milyen betegségek növelik a műtét kockázatát? Mi a várólista-bizottságok feladata, hatékonyan végzik-e azt? A Semmelweis Egyetem kutatói e kérdésekre adnak választ.

„A vesetranszplantáció az életminőséget jelentősen javító beavatkozás, ezért lehetőség szerint minden vesebetegnél mérlegelni kell, hogy alkalmas-e rá” – szögezik le a Transzplantációs és Sebészeti Klinika munkatársai. Dr. Toronyi Éva, Dr. Chmel Rita, Maléth Anikó, Borsodi Etelka, Mező Anikó és Dr. Langer Róbert azt vizsgálta, hogy a budapesti centrum adatai alapján mennyire hatékony a 2007 júliusában megalakult várólista-bizottság munkája, sikerül-e föltérképezni, elvégezhető-e a pácienseken a műtét, vagy annak valamilyen egészségügyi akadálya van.

Egyre szélesebb körben végzik
A veseátültetés ellenjavallatainak szabályrendszere módosult az utóbbi években, például a korhatár mindkét irányban jelentősen kitolódott. Egy év alatti gyermekeknél a kisebb operációs terület miatt technikai szövődményekkel kell számolni, míg az idős betegeknél a fertőzésekre való fogékonyság és a fennálló egyéb kórképek növelik a kockázatot.

Az első sikeres élő donoros vesetranszplantációt 1945-ben, Bostonban végezték, majd a műtét a veseelégtelenség világszerte alkalmazott kezelési módjává vált. „Hazánkban Perner Ferenc irányításával 1973-ban vette kezdetét a szervezett veseátültetési program, azóta a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikáján összesen 3348 veseátültetés történt” – hívják föl a figyelmet az impozáns statisztikára a létesítmény kutatói.

A szív- és érrendszeri gondok növelik a kockázatot
A művese-kezelésre kerülő új betegek száma évente körülbelül 300 fővel gyarapszik. Átlagéletkoruk növekedésével párhuzamosan a társbetegségek jelenlétének aránya is emelkedett – olyannyira, hogy a 2009 végén dializált személyek 28%-a 75 év feletti volt. Magát a veseelégtelenséget már nemcsak a szerv mirigyállományában található hajszálér-gomolyagok gyulladása (glomerulonephritis) vagy a felső húgyutak gyulladása (pyelonephritis) idézi elő a fiatalabbak esetében, hanem a cukorbetegség is megjelent gyakori okként.

Ahhoz, hogy valaki fölkerüljön a várólistára, a kórkép megállapítása mellett az ellenjavallatok kizárása is szükséges, illetve a listán maradás feltételeként a bizottságok rendszeresen ellenőrzik e két követelmény fennállását. Megnőtt a végstádiumú betegek vizsgálatának jelentősége, valamint a szív- és érrendszeri gondokkal küzdőké, hiszen a koszorúér-probléma a veseátültetett egyének halálozásának vezető oka 50%-os aránnyal.

Alkalmatlanság hiúsíthatja meg az operációt
Az operáció lehetőségét a szervhiány is erőteljesen behatárolja. Donorszerv megléte esetén a potenciális befogadó úgynevezett veseriadót kap, amelynek során megtörténik az előzetes ellenőrzés és a műtéti előkészítés. Ennek gyorsasága kulcsfontosságú, mivel az új vese minél hamarabb kerül a szervezetbe, annál kisebb az esély a további szövődményekre. A várólista összeállítása és rendszeres felülvizsgálata így még nagyobb szerepet kap, hiszen szó szerint életek múlnak rajta. A cél, hogy minél kevesebb olyan beteget hívjanak be a sorsdöntő pillanatban, aki éppen alkalmatlan a szerv befogadására, elvégre egy ilyen eset a beteg szemszögéből bekövetkező megrázkódtatáson kívül munka- és anyagi ráfordítással is jár.

A Semmelweis Egyetem kutatócsoportja két 16 hónapos időszakban vizsgálta a veseriadókat. 2007 szeptembere és 2010 áprilisa között összesen 354 veseátültetéshez 714 páciensről kértek információkat. Az első periódusban 357 beteg közül 171, azaz 48%-uk nem volt alkalmas a donorszerv befogadására, közülük 129-ről telefonos beszélgetés során derült ez ki, 42-ről pedig már a klinikán. A második időszakban 357 személy közül 141-nél (39,5%) nem lehetett elvégezni a műtétet, 80-nál telefoninformáció alapján vált nyilvánvalóvá a helyzet, míg 61-nél vizsgálatok után.

Az adatok tehát rámutatnak, hogy a kérdéses időintervallumban a betegek 44%-a nem volt alkalmas a vesetranszplantációra, nagy részük kardiológiai okok miatt. Az első időszakban több telefonos beszélgetés világított rá a kedvezőtlen tényállásra, mint a másodikban, utóbbiban azonban magasabb volt a behívott egyének száma. Az alkalmatlanság a 60 év fölöttiek között fordult elő a legnagyobb arányban.

Bár a várólista-bizottság munkája a számok tanúsága szerint hatékony, Dr. Toronyi Éva és munkatársai fölhívták a figyelmet tanulmányukban arra, hogy a szív- és érrendszeri problémák előzetes felismerése és kezelése csökkentheti a veseriadó alkalmával megállapított alkalmatlanságot, illetve a műtéten átesett betegeknél fellépő szövődmények kockázatát is. A magas vérnyomás, a magas koleszterinszint, a diabétesz, a dohányzás, a gyulladásos kórképek és az immunrendszer működését befolyásoló kezelések is veszélyesek lehetnek a veseátültetés kapcsán.
 
Forrás: Semmelweis Figyelő



Fresenius Medical Care Diaverum B. Braun Vesebetegek Egyesületeinek Országos Szövetsége (VORSZ) Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért Magyar Szervátültetettek Szövetsége