NEMZETI VESE PROGRAM INFORMÁCIÓ

INFO@VESEBETEGSEG.HU

Hírek

Vese Világnapi programok az országban



Középpontban a szervadományozás ügye

2013.03.10

Hatvanezernél több beteg vár új szervre az EU-ban


Az Európai Unió tagállamaiban vezetett transzplantációs várólistákon tavaly év végén 61 és félezer beteg adatai sorakoztak. 42 ezernél többen vesére, több mint 10 ezren májra, mintegy 4 ezren szívre, és 2300-an tüdőre várakoztak – közülük azonban sok betegnek nem volt „ideje” kivárni az új szerv megérkezését, 5 és félezer jelölt elhalálozás miatt került le a listáról.

A várólisták vezetése (összeállítása, gondozása), a kritériumrendszer meghatározása, vagyis az, ki mikor, miért, hogyan juthat fel a listára, illetve kerülhet le onnan – nemzeti kompetenciába tartozik, hangsúlyozzák az EU államaiban dolgozó egészségügyi döntéshozók.

A lista létezése, esetleges hossza nem feltétlenül utal a transzplantációs lehetőségekre, azok minőségére, az ellátás kielégítő voltára. Ahogyan hiánya, vagy rövidsége egyáltalán nem azt jelenti, hogy nincs szükség transzplantációra, vagy azért volna kevés a várakozó, mert nincs is rá igény – hangzott el azon a brüsszeli rendezvényen, amelyet az Európai Bizottság munkatársai szerveztek október közepén a tagállamokból meghívott egészségügyi újságíróknak - tudósított az IME Egészségügyi Vezetők Szaklapja februári száma.

A transzplantációhoz szükséges szerveket többségükben halottakból emelik ki (kadáver) – ezek száma Spanyolországban a legmagasabb (35,3 – az egymilliónyi lakosra eső arányt tükrözi ez a szám). A sorban Horvátország következik (33,6), majd Belgium (30,1) – és a lista másik végén állnak azok az országok, ahol a legkevesebb kadáver szervre számíthatnak a sebészek. A legalacsonyabb számmal hátulról vezet Bulgária (0,5), követi Románia (3,6), majd Ciprus (5,5).

Az élődonoros veseátültetés terén Hollandia áll az élen (26,3). Jó helyezést kaphat Svédország (19,6), Dánia (17,9), Ciprus (17,3) – e téren rosszul teljesít Litvánia (0,9), Lengyelország (1), Bulgária (1,2) – érdekességként jegyzi meg az EU legfrissebb összesítése, hogy Luxemburgban és Szlovéniában egyáltalán nincsen élődonoros átültetési gyakorlat. Az EU területén az alábbiak szerint összesítették az élődonoros szervátültetések adatait: 2009-ben összesen 2855 vese és májátültetés történt, 2010-ben 3852, 2011-ben 4100 vese+máj beültetés volt (Horvátország, Izland, Norvégia adatait hozzáadva 4196).

2011-ben az összes veseátültetés 20,6%-a volt élődonoros. A korábbi évek adataihoz (2010-ben 19,8%, 2009-ben 18,7%) képest növekedés mutatkozik. A májátültetésben nem látványos az elmozdulás: 2011-ben az élő donorok aránya 3,5% volt, míg 2010-ben 3,6, 2009-ben 3,1 százalék. Ami hazánkat illeti: 2011-ben Magyarországon 131 elhalt személyről mondták ki, hogy donációra alkalmas (1 millió lakos arányában 13,1 a mutató). Vese transzplantációnál – elhunytból kiemelt (kadáver) szervvel 20,4 az arány, élődonorral 4. A statisztikai adatok szerint 4,4 máj-, illetve 1,4 szívbeültetés történt. Tüdő transzplantációt tavaly hazánkban nem végeztek, a magyar betegek tüdő transzplantációja bilaterális megállapodás alapján Bécsben történik.

Az átültetést követően az életminőség javul, az életévek száma növekedik – mindezt folyamatosan monitorozzák az EU tagállamaiban, hogy az erre vonatkozó adatsort az egészségügyi döntéshozók asztalára téve érveljenek a további támogatásért. Látványosan szembeállítható ugyanis, hogy miközben a szívre, májra, tüdőre várakozók halálozási aránya 15-30% között mozog – a dializáltak túlélési esélye 10 év, ami a veseátültetetteknél ennek a duplája (20 év).

Ide kívánkozik a szemináriumon idézett statisztika: a dialízist megkezdőket 100%-nak tekintve, 1 évvel később 78%-uk van életben, 2 év múlva 63%, 5 év múlva 32%, és 10 évvel később már mindössze 9 százalékuk. A májátültetettek esetében 11,5 év a minőségi életév nyereség, az élettartam hosszabbodás (az angol elnevezés – quality adjusted life years – alapján a magyar szakirodalom is használja a QALY rövidítést). A harmadik legjobb az újszíveseknél mutatkozó (6,8 év), majd a tüdőátültetetteknél tapasztalható 5,2 plusz évnyi „nyereség”.

Ami az élődonáció költséghatékonyságát illeti –a veseátültetés következtében szükségtelenné vált (leállított) hemodialízis elmaradása páciensenként mintegy 17 ezer eurónyi megtakarítást eredményez. Másik összefüggésben, ha a transzplantáció utáni gyógyszerelés árát a dialízis költségeihez viszonyítják, évi 84%-nyi a finanszírozási nyereség, és ekkor még ki sem emeltük az egyént érintő személyes, életminőségbeli előnyöket.

A brüsszeli szakértők – a 2009-2011 között javuló EU-s transzplantációs adatsorra utalva – úgy vélik, érdemes jóval magasabbra tenni a lécet, mert az eredmények javíthatók. Az EU-n belül, egyes tagállamok eltérő feltételekkel rendelkeznek, eltérő a környezet, ennek ellenére, mindenkire érvényes a megállapítás: adott a jóval nagyobb potenciál. A 2009-2015 időszakra vonatkozó EU-s Akció Terv fő
célkitűzése, hogy növekedjen a szervekhez való hozzájutás lehetősége, javuljon a transzplantációk hatékonysága, eredményessége, nőjön a minőség és a biztonság.

Forrás: IME Online



Fresenius Medical Care Diaverum B. Braun Vesebetegek Egyesületeinek Országos Szövetsége (VORSZ) Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért Magyar Szervátültetettek Szövetsége