NEMZETI VESE PROGRAM INFORMÁCIÓ

INFO@VESEBETEGSEG.HU

Hírek

Vese Világnapi programok az országban



Mire kell Önnek mindkét veséje?

2013.03.19

Dr. Szenohradszky Pál, a Szegedi Transzplantációs Centrum sebész főorvosa a hőskor felidézésén túl a remélt jövőről is nyilatkozott.


Ötven évvel ezelőtt végezték az első vesetranszplantációt Magyarországon: ez alkalomból dr. Szenohradszky Pál, a Szegedi Transzplantációs Centrum sebész főorvosa a hőskor felidézésén túl jövőképet is felvillantott a Magyar Kórházszövetség lapjának, a KÓRHÁZNAK decemberben adott interjúban. Mint elmondta, bízik abban, hogy tovább növekedhet az élődonoros veseátültetések száma és Szeged egyre erősebb pillére lehet a hazai szervátültetéseknek.

Emlékszik az elsőre?
– Egy Szegeden dializált békéscsabai férfinak és egy Veszprémben művesekezelt nőnek ültettünk be vesét itt a klinikán, egy agydaganatban elhunyt fiatalember volt a donor. Akkoriban még nem a vese utazott, hanem a recipiensek, így mindkét műtétre itt a szegedi klinikán került sor 1979. október 29-én.

Hogyan lett a vesetranszplantáció a szakterülete?
– A városi kórház urológiáján kezdtem a pályafutásomat, majd Petri Gábor professzor hívott át dolgozni a klinikára 1977-ben. Korábbi sebész kollégám, Csajbók Ernő akkor már egy éve itt dolgozott, az intézetvezető kettőnket küldött ki külföldre: őt Hannoverbe, engem Berlinbe, hogy tanuljunk meg vesét transzplantálni, szerezzünk rutint a betegek előkészítésében, utókezelésében is. Mielőtt emberi vesét foghattam volna, Németországban ötven farkaskutyát transzplantáltam: kivettem, visszaültettem, átültettem veséket egyrészt a műtéti technika, másrészt a vesefunkció megőrzésének gyakorlása érdekében. Amikor hazajöttünk, sorra jártuk a dél-alföldi régió kórházait, továbbképzéseket tartottunk, igyekeztünk a transzplantációs szemléletet átadni minél több kollégának.

Mennyire voltak erre nyitottak?
– Egy új szakterület születése mindig kettős reakciót vált ki: az orvosok egy része kíváncsisággal és lelkesedéssel, más része szkepticizmussal figyeli a próbálkozásokat. Az első élődonoros veseátültetést egyébként 1954-ben Bostonban végezték, igaz egypetéjű ikerpárok között, így ott nem volt immunológiai probléma. A hetvenes évek végén Magyarországon sem számított már úttörőnek a kezdeményezés, hiszen Budapesten 1973-tól szervezett formában zajlott vesetranszplantáció, s ekkora már idehaza is törvény szabályozta a szervátültetést. Az 1979-es szegedi indulást több mint egy évtized kihagyással, 1991-ben követte Debrecen, majd 1993-ban Pécs.



A szegediek elsősége viszont elvitathatatlan, hiszen a Tisza-parti sebészeti klinikán kapott beteg először új vesét Magyarországon. Németh András professzor épp fél évszázada, 1962 decemberében elvégzett operációját nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi tudománytörténet is jegyzi.
– Akkoriban Franciaországban, Egyesült Államokban és Angliában végeztek veseátültetést élő donorból származó vesével. Miután Petri professzor mindent elkövetett, hogy orvosai a legjobb sebészektől tanuljanak, kiküldte Németh Andrást Londonba, hogy sajátítsa el a technikát. Bár a párt az eredetileg tervezett egyéves tanulmányút helyett Németh András 1956-os aktív szerepvállalása miatt csak félévet engedélyezett, ám ő 1962 tavaszán így is már első asszisztensként vett részt Angliában az ottani negyedik veseátültetésben. Ahogyan ősszel hazatért, néhány hónapon belül Magyarországon is sikeres műtétet hajtottak végre. Egy 21 éves fiatalember ajánlotta fel 26 éves urémiás bátyjának a veséjét. Az operáció technikailag tökéletes volt, a beteg vizelete is rendeződött. Néhány nap elteltével már külföldi lap is beszámolt arról, hogy Magyarország a negyedik ország, ahol sikeres vesetranszplantációt végeztek, Németh András pedig a hetedik sebész a világon, akinek ez sikerült. Sajnos a veseátültetés eredményeit a recipiens nem élvezhette sokáig: a 40-45. napon kilökődési reakciók jelentkeztek, aminek következtében a 79. napon meghalt a páciens.

Ez meg is akasztotta a veseprogramot Szegeden.
– Még büntetőpert is akartak indítani Németh András ellen. Szerencsére Petri professzornak volt akkora befolyása, hogy nem indult eljárás, a vesét egyébként is ő maga vette ki a donorból. A támadások is közrejátszottak abban, hogy utána csak 1968-ban, majd 1973-ban végeztek veseátültetést Szegeden, utóbbi évben transzplantált már Pintér József Miskolcon is vesét. Meggyőződésem, hogy ha az elején nagyobb támogatottságot élvez a szegedi klinika, akár európai transzplantációs centrummá is lehetett volna fejleszteni.

Ugorjunk közelebb a mához: hányan kapnak manapság új vesét Szegeden?
– Hat éve szerveztük újjá programszerűen az élődonoros transzplantációkat. Eddig 2010-ben volt a legjobb évünk, akkor 66 műtétet végeztünk, amiben nagy szerepet játszott, hogy egy mintaprogram keretében donorkoordinátorként alkalmazott orvosok dolgoztak a kórházak egy részében, ezért kevesebb vese veszett el, mert volt, aki odafigyeljen a potenciális donorokra. Miután erre 2011-ben nem volt lehetőség, érezhető is volt a visszaesés. 2012-ben közelítünk a hatvan operációhoz. Bízunk abban, hogy az intézményi donorfelelősi posztok a jövőben stabil, finanszírozott részeivé válnak a rendszernek.

A donorok mekkora aránya adja élve, tehát saját elhatározásból a veséjét?
– Az élődonoros veseátültetések aránya 20-25 százalék körül mozog. Az optimális legalább 30-40 százalék lenne, ami nem irreális elvárás, hiszen több országban is meg tudták ezt haladni: az Egyesült Államokban és Norvégiában ma már minden második transzplantáció élődonoros. Folyamatos kommunikációt és állandó médiajelenlétet igényel, hogy a közvélemény szemléletét formálni tudjuk, s megértessük az emberekkel, hogy a donáció biztonságos. Saját donorjaink közül például senkivel sem adódott még probléma, sőt egy nemzetközi tanulmány kimutatta, hogy átlagosan hosszabb életet megérnek a donorok a rendszeres orvosi kontroll miatt. A művesekezelés, az immunszupresszió, a donorgondozás fejlődésével ki lehetett terjeszteni a kritériumokat is: amíg régen 45 év volt a felső határ, ma már 70 éves ember is lehet donor.

Épül az új, 265 ágyas klinikai tömb innen néhány száz méterre, belátható időn belül költözik a transzplantációs centrum is. Miben vár változást?
– Javulnak a munkafeltételek, hiszen a közép-kelet európai régió egyik legkorszerűbb műtőbázisán dolgozhatunk majd, s az eszközeinkre is ráfér már a megújulás. Bízom abban, hogy az oktatás is jobb körülmények közé kerül, hiszen ma az osztályunkon nincs olyan hely, ahol a hallgatóknak demonstrációt tarthatnánk, röntgenképeket, angiográfiás felvételeket elemezhetnénk. Az új tömb infrastruktúrája és a Szegeden meglévő szakemberháttér, felkészültség és szakmai gyakorlat jó alapot adhat ahhoz is, hogy az ágazat szereplőivel közösen elgondolkodjunk a veseátültetés mellett a máj, a szív vagy akár a tüdőtranszplantáció szervezett keretek között történő szegedi meghonosításán is.

Forrás: KÓRHÁZ szaklap (2013/1-2.) - B. Papp László




Fresenius Medical Care Diaverum B. Braun Vesebetegek Egyesületeinek Országos Szövetsége (VORSZ) Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért Magyar Szervátültetettek Szövetsége