NEMZETI VESE PROGRAM INFORMÁCIÓ

INFO@VESEBETEGSEG.HU

Hírek

Vese Világnapi programok az országban



Sorscsapás - ajándék

2011.05.23

Május 9. nem a második születésnapom. Soha nem temettem el magam – csak állapotváltozás történt, nem feltámadás.


Egy bágyadt kedd délelőtt könnyű szívvel kopogott az orvosi szoba ajtaján. A mosolygós doktornőtől hosszú listát kapott a laborvizsgálatokról. Dr. Lakos Emília följegyezte, milyen sportsérülései voltak, hányszor zúzódott izma, szakadt ízülete, törött csontja, miért kellett műteni térdét, vállát, milyen gyerekbetegsége volt. Az alapos belgyógyászt a mérnök precizitása miatt máris lelki rokonának érezte, smosolygottmeglepődésén: „Nahát, alaposan lecsúszott a veséje! Vagy leverték? Nem bokszoló véletlenül?” Viccesnek találta a kérdést, pedig nem volt az.

Két mélypontra emlékszik Gábor. Amikor a hirtelen romláskor kiadta a görbe a halál beköszöntének idejét, elfogta a pánik. „Az átlagember bizonytalan időre kitolja a halált, megteheti, hogy nem foglalkozik vele. Nekem viszont ott állt a papíron a lehetséges dátum. Nem magam sajnáltam, az élet minden fontos dolgából kaptam, jó család, szép otthon, sport-, munkasiker. Az bántott, hogy akaratomon kívül szomorúságot okozok a családnak. Többször volt halálfélelmem: elesek valahol, nem találnak rám, ami egyenlő a pusztulással.” Egy angolórán is kiborult – becsukta a könyvet, kivonult a teremből. Minek gyötörje magát a „th” pösze ejtésével, a befejezett jelennel, ha úgyis mindennek vége.

Némely pillanatban erőt vett rajta a kétségbeesés. Bújta a szakirodalmat. A 6-8 évnyi túlélés valószínűségéről szóló adat hideg zuhanyként érte, bár tudta, a tudományban (is) évről évre lehet változás. Akkor még gyerekcipőben járt a transzplantáció – a túlélés rövid, a szövődmények listája hosszú volt. A kezelésről meg sok rosszat olvasott. Tisztább időszakokban számot vetett a következményekkel, hogy törnek a csontok, beszűkülnek az ízületek, elmeszesednek az erek. „De azt hittem, ha sokat pihenek, kímélem magam, lassul a folyamat. Időt akartam nyerni, nagyobb esélyt a gyógyulásra.”

Nyárias meleg volt ’93. május 9-én vasárnap délután 3-kor. Barátjával teniszezett, éppen ő adogatott. Földobta a labdát, s pillantása a kerítésre esett. Ott állt integető felesége. Nem volt szokása kijönni a pályára, valami fontos történhetett. „Most telefonáltak a klinikáról. Talán megvan a veséd!” – Gáboron végigfutott a bizsergés. Rohanni kell, most azonnal. Aztán győzött a józansága, mindent csak sorjában. A nála izgatottabbnak látszó partnere felajánlotta, máris viszi a klinikára. Nem fogadta el. Vette az ütőt, hazahajtott, lezuhanyozott, s mielőtt taxit hívott, odalépett a tervezőasztalán lévő rajzhoz, s elvégezte az utolsó simításokat. Másnap reggel volt a tervtárgyalás. Felhívta kollégáját, megkérte, menjen el helyette.

Mire beért a klinikára, két jelöltről kiderült, nincsenek transzplantálható állapotban. Nála már csak a legfontosabbakra: mellkas-, vérvizsgálatokra maradt idő. Szinte ránézésre bizalmat előlegeztek a teniszpályáról érkező Gábornak, alkalmas lesz a nála 8 évvel fiatalabb, autóbalesetben elhunyt szegedi nő veséjének befogadására. A szerv eredetét nem lett volna szabad ismernie, ám akkor ez nem jutott eszébe. Peregtek az események. Fél 8-kor a műtőasztalon feküdt.

„Május 9. nem a második születésnapom. Soha nem temettem el magam – csak állapotváltozás történt, nem feltámadás.”
 





Magyar Nephrologiai Társaság Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért Magyar Szervátültetettek Szövetsége B. Braun Diaverum Fresenius Medical Care