Az idei Vese Világnap kiemelkedő jelentőségű volt a magyar vesebetegek sorsát illetően – prof. dr. Reusz György egyetemi tanár, a Magyar Nephrologiai Társaság elnöke átadta az Egészségügyért Felelős Államtitkárság képviselőjének a Nemzeti Vese Program Cselekvési Tervét. A Magyar Kórházszövetség lapja a nefrológiában mutatkozó igényekről és a lehetőségekről kérdezte az elnököt. Többek között arról, mennyiben szolgálja ki a jelenlegi ellátás struktúrája és a finanszírozás a nefrológiai területén adódó igényeket?

 

 

– A vesefunkció életkorhoz is kötött „kötelező” szűrővizsgálatát, illetve a veseérintettség vizsgálatát az egyes betegségek fennállásakor (a betegség progressziójának monitorozásához kapcsolódóan) a családorvosi ellátásban kell elvégezni. A vesevizsgálatra okot adó betegségeknek megfelelően a vesebetegségek ellátása a családorvosnál, a belgyógyászati és/vagy hipertónia-, illetve diabetológia-szakrendelésen történik. Magyarországon mintegy ötven nefrológiai szakambulancia működik, melyek körülbelül 50–60 000 beteg ellátására alkalmasak. Ha azokat a speciális ambulanciákat is ide soroljuk (akkreditált diabetológiai- és hipertónia-ellátóhelyek), melyek szintén célzottan foglalkoznak az alapbetegséghez társuló veseérintettséggel, mintegy 100 000 potenciális vesebeteg ellátására van mód. Ugyanakkor – ahogyan korábban, a tízes szorzós arányok kapcsán említettem – jelenleg Magyarországon a becslések alapján legalább 500–600 000-re tehető azon hipertóniás, diabéteszes betegek száma, akiknél már középsúlyos vesebetegség vagy veseelégtelenség áll fenn. Ezért nagyon fontos, és a NVP cselekvési tervében is ezért hangsúlyozzuk, hogy a háziorvosoknak aktívan részt kell venniük az ellátásban. A végállapotú veseelégtelen betegek vesepótló kezelésre szorulnak. Ez lehet a dialízis valamelyik formája, illetve a veseátültetés - mondta el Reusz györgy.
 
Hozzátette, az ideális az lenne, ha minden veseelégtelen beteg új veséhez juthatna. Ennek azonban ma akadálya a rendelkezésre álló vesék elégtelen mennyisége, illetve a beteg állapota – az idős, szív-érrendszerileg károsodott betegeknél a veseátültetés kockázata igen magas, így nem mindenki alkalmas az átültetésre. A 6000 beteget ellátó dializáló osztályok megfelelő számban állnak rendelkezésre, jelenleg el tudják látni a betegeket, nem marad beteg ellátás nélkül. A dialízisre szoruló érintettek száma ugyanakkor évente 5-6%-kal nő, hiszen a kezelésnek köszönhetően életben maradnak a már huzamosabb ideje beteg páciensek is. Számukra az egyik lehetőség a művesekezelés, a másik pedig az otthoni körülmények között elvégezhető peritoneális dialízis. Utóbbira nem mindenki alkalmas, de az reális cél, hogy a peritoneális dialízisben részesülők jelenlegi 12-13%-os aránya akár 20%-ra emelkedjen. Ez a kezelési forma egyszerűbb beruházással is megvalósítható, hiszen nem igényli újabb műveseállomások létesítését vagy az eddigi ellátóhelyek bővítését.

 

Van azonban egy súlyos probléma a művesekezelést illetően a finanszírozás terén – zárt a kassza. A dialízisre fordítható források növekedése még az inflációt sem követi teljes mértékben, annak ellenére, hogy a betegek száma 6%-kal nő évente. Ez azt jelenti, hogy a beteg egyre több, a dialízisre fordítható összeg pedig évről-évre csökken. Időnként történik korrekció, de jelenleg ott tartunk, hogy Magyarországon körülbelül 75 euróval finanszíroznak egy dialízist, míg ugyanezen kezelés árát a környező országokban mindenütt legalább 100–120 euró közötti összegben állapítják meg. A fejlett országokban még többet fordítanak a végstádiumú veseelégtelenséggel élő betegekre. Az alacsony finanszírozás nemcsak a kezelés „komfortosságát” veszélyezteti (környezet, betegek elhelyezése, stb.), hanem olyan elemek is veszélybe kerülhetnek, melyek már közvetetten vagy közvetlenül érinthetik az ellátás szakmai minőségét.
 
A Cselekvési Programban felsorolt, javasolt döntésekről szólva az elnök elmondta, javítani kellene az ambuláns ellátás finanszírozását. Fekvőbeteg-ellátó osztály sincs elegendő, hiszen a néhány évvel ezelőtti kórház-racionalizálás során nefrológiai osztályok is megszűntek. A vesebetegségek vizsgálata és ellátása nem minden esetben történhet járóbeteg-szakambulancián. Egyes speciális vizsgálatokhoz, (amilyen például a vesebiopszia és a vese szövettani vizsgálata,) illetve bizonyos gyógyszeres kezelések beállításához, antibiotikus terápiákhoz és egyebekhez speciális nefrológiai részleg szükséges, ezért újra át kell tekinteni a fekvőbetegágyak számát.

 

A minisztériumban dolgoznak ezen az ügyön – napjaikban készül el a területet érintő progresszivitási rendszer. Erről még jó lenne majd egyeztetni a szakmai vezetőkkel, többek között azért, mert a jelenlegi állás szerint három progresszivitási szintet állapítottak meg, a negyedik azonban – azaz éppen a legbonyolultabb eseteket ellátó egyetemek – nem kap külön finanszírozást. Az egyetemi klinikákat pedig nem lehet a megyei kórházak szintjén finanszírozni. Egy beteget, aki már végigment az ellátási struktúra valamennyi szintjén és végül egészségkárosodásának súlyossága és/vagy szövődményei miatt a klinikára kerül, nem lehet ugyanazzal a finanszírozással ellátni, mintha állapota egy alacsonyabb (kórház-) szintű ellátást igényelne.

A teljes interjú a Weborvos Pro honlapon olvasható.

További híreink