Hírek
Vese Világnapi programok az országban
Társadalmi jelentőségű vesegondok
2012.04.16Interjú Reusz György professzorral, a Magyar Nephrologiai Társaság elnökével a nefrológiában mutatkozó igényekről és a lehetőségekről.

– A vesefunkció életkorhoz is kötött „kötelező” szűrővizsgálatát, illetve a veseérintettség vizsgálatát az egyes betegségek fennállásakor (a betegség progressziójának monitorozásához kapcsolódóan) a családorvosi ellátásban kell elvégezni. A vesevizsgálatra okot adó betegségeknek megfelelően a vesebetegségek ellátása a családorvosnál, a belgyógyászati és/vagy hipertónia-, illetve diabetológia-szakrendelésen történik. Magyarországon mintegy ötven nefrológiai szakambulancia működik, melyek körülbelül 50–60 000 beteg ellátására alkalmasak. Ha azokat a speciális ambulanciákat is ide soroljuk (akkreditált diabetológiai- és hipertónia-ellátóhelyek), melyek szintén célzottan foglalkoznak az alapbetegséghez társuló veseérintettséggel, mintegy 100 000 potenciális vesebeteg ellátására van mód. Ugyanakkor – ahogyan korábban, a tízes szorzós arányok kapcsán említettem – jelenleg Magyarországon a becslések alapján legalább 500–600 000-re tehető azon hipertóniás, diabéteszes betegek száma, akiknél már középsúlyos vesebetegség vagy veseelégtelenség áll fenn. Ezért nagyon fontos, és a NVP cselekvési tervében is ezért hangsúlyozzuk, hogy a háziorvosoknak aktívan részt kell venniük az ellátásban. A végállapotú veseelégtelen betegek vesepótló kezelésre szorulnak. Ez lehet a dialízis valamelyik formája, illetve a veseátültetés - mondta el Reusz györgy.
Hozzátette, az ideális az lenne, ha minden veseelégtelen beteg új veséhez juthatna. Ennek azonban ma akadálya a rendelkezésre álló vesék elégtelen mennyisége, illetve a beteg állapota – az idős, szív-érrendszerileg károsodott betegeknél a veseátültetés kockázata igen magas, így nem mindenki alkalmas az átültetésre. A 6000 beteget ellátó dializáló osztályok megfelelő számban állnak rendelkezésre, jelenleg el tudják látni a betegeket, nem marad beteg ellátás nélkül. A dialízisre szoruló érintettek száma ugyanakkor évente 5-6%-kal nő, hiszen a kezelésnek köszönhetően életben maradnak a már huzamosabb ideje beteg páciensek is. Számukra az egyik lehetőség a művesekezelés, a másik pedig az otthoni körülmények között elvégezhető peritoneális dialízis. Utóbbira nem mindenki alkalmas, de az reális cél, hogy a peritoneális dialízisben részesülők jelenlegi 12-13%-os aránya akár 20%-ra emelkedjen. Ez a kezelési forma egyszerűbb beruházással is megvalósítható, hiszen nem igényli újabb műveseállomások létesítését vagy az eddigi ellátóhelyek bővítését.
Hozzátette, az ideális az lenne, ha minden veseelégtelen beteg új veséhez juthatna. Ennek azonban ma akadálya a rendelkezésre álló vesék elégtelen mennyisége, illetve a beteg állapota – az idős, szív-érrendszerileg károsodott betegeknél a veseátültetés kockázata igen magas, így nem mindenki alkalmas az átültetésre. A 6000 beteget ellátó dializáló osztályok megfelelő számban állnak rendelkezésre, jelenleg el tudják látni a betegeket, nem marad beteg ellátás nélkül. A dialízisre szoruló érintettek száma ugyanakkor évente 5-6%-kal nő, hiszen a kezelésnek köszönhetően életben maradnak a már huzamosabb ideje beteg páciensek is. Számukra az egyik lehetőség a művesekezelés, a másik pedig az otthoni körülmények között elvégezhető peritoneális dialízis. Utóbbira nem mindenki alkalmas, de az reális cél, hogy a peritoneális dialízisben részesülők jelenlegi 12-13%-os aránya akár 20%-ra emelkedjen. Ez a kezelési forma egyszerűbb beruházással is megvalósítható, hiszen nem igényli újabb műveseállomások létesítését vagy az eddigi ellátóhelyek bővítését.
Van azonban egy súlyos probléma a művesekezelést illetően a finanszírozás terén – zárt a kassza. A dialízisre fordítható források növekedése még az inflációt sem követi teljes mértékben, annak ellenére, hogy a betegek száma 6%-kal nő évente. Ez azt jelenti, hogy a beteg egyre több, a dialízisre fordítható összeg pedig évről-évre csökken. Időnként történik korrekció, de jelenleg ott tartunk, hogy Magyarországon körülbelül 75 euróval finanszíroznak egy dialízist, míg ugyanezen kezelés árát a környező országokban mindenütt legalább 100–120 euró közötti összegben állapítják meg. A fejlett országokban még többet fordítanak a végstádiumú veseelégtelenséggel élő betegekre. Az alacsony finanszírozás nemcsak a kezelés „komfortosságát” veszélyezteti (környezet, betegek elhelyezése, stb.), hanem olyan elemek is veszélybe kerülhetnek, melyek már közvetetten vagy közvetlenül érinthetik az ellátás szakmai minőségét.
A Cselekvési Programban felsorolt, javasolt döntésekről szólva az elnök elmondta, javítani kellene az ambuláns ellátás finanszírozását. Fekvőbeteg-ellátó osztály sincs elegendő, hiszen a néhány évvel ezelőtti kórház-racionalizálás során nefrológiai osztályok is megszűntek. A vesebetegségek vizsgálata és ellátása nem minden esetben történhet járóbeteg-szakambulancián. Egyes speciális vizsgálatokhoz, (amilyen például a vesebiopszia és a vese szövettani vizsgálata,) illetve bizonyos gyógyszeres kezelések beállításához, antibiotikus terápiákhoz és egyebekhez speciális nefrológiai részleg szükséges, ezért újra át kell tekinteni a fekvőbetegágyak számát.
A Cselekvési Programban felsorolt, javasolt döntésekről szólva az elnök elmondta, javítani kellene az ambuláns ellátás finanszírozását. Fekvőbeteg-ellátó osztály sincs elegendő, hiszen a néhány évvel ezelőtti kórház-racionalizálás során nefrológiai osztályok is megszűntek. A vesebetegségek vizsgálata és ellátása nem minden esetben történhet járóbeteg-szakambulancián. Egyes speciális vizsgálatokhoz, (amilyen például a vesebiopszia és a vese szövettani vizsgálata,) illetve bizonyos gyógyszeres kezelések beállításához, antibiotikus terápiákhoz és egyebekhez speciális nefrológiai részleg szükséges, ezért újra át kell tekinteni a fekvőbetegágyak számát.
A minisztériumban dolgoznak ezen az ügyön – napjaikban készül el a területet érintő progresszivitási rendszer. Erről még jó lenne majd egyeztetni a szakmai vezetőkkel, többek között azért, mert a jelenlegi állás szerint három progresszivitási szintet állapítottak meg, a negyedik azonban – azaz éppen a legbonyolultabb eseteket ellátó egyetemek – nem kap külön finanszírozást. Az egyetemi klinikákat pedig nem lehet a megyei kórházak szintjén finanszírozni. Egy beteget, aki már végigment az ellátási struktúra valamennyi szintjén és végül egészségkárosodásának súlyossága és/vagy szövődményei miatt a klinikára kerül, nem lehet ugyanazzal a finanszírozással ellátni, mintha állapota egy alacsonyabb (kórház-) szintű ellátást igényelne.
