NEMZETI VESE PROGRAM INFORMÁCIÓ

INFO@VESEBETEGSEG.HU

Hírek

Vese Világnapi programok az országban



Több beteg, kevesebb pénz

2011.09.12

A diabéteszes és hipertóniás esetek növekedésével párhuzamosan a dialízisre szorulók száma is évente 4-5%-kal növekszik. Zoltán Györggyel, a Nemzeti Vese Program operatív igazgatójával készített interjút a Magyar Kórházszövetség szaklapja, a Kórház.


Magyarországon mikor kezdődött a vesebetegek dializálása?
– Bár néhány kórházban már a hetvenes évek közepén is végeztek esetleges és alkalomszerű művesekezelést, de valóban szervezett, az egész országra kiterjedő hálózat formájában csak akkor jelent meg Magyarországon a dializálás, amikor magánszolgáltatók vették át az államtól ezt a fontos egészségügyi feladatot. Az első, magán működtetésű dialízisközpontot a mai B. Braun Avitum jogelődje a Rolitron nyitotta meg egy, a Tétényi úti kórház udvarán működő faházban, ahol tíz, saját fejlesztésű dialíziskészüléket működtettek. A rendszerváltást megelőző, majd az azt követő néhány évben felülről nyitott volt az egészségügyi kassza, azaz a szolgáltatók kezelésenként kapták meg a térítési díjat, a műveseállomás üzemeltetése hosszú távú befektetésnek ígérkezett.
 
A Fresenius, amely korábban csak gyártó cégként volt ismert, 1993-ban jelent meg Magyarországon: a világon első alkalommal itt nyitotta meg azt a dialízisközpontot Esztergomban, amelyet maga épített és működtetett. Hamarosan megjelent a hazai piacon a mai Diaverum Kft. elődje a Diamed, később Gambro Kft.), továbbá feltűnt számos, gyors meggazdagodási lehetőséget kereső kisebb külföldi szolgáltató is. Ezek a „szerencselovagok” hamar elhagyták az országot, esetleg beolvadtak valamelyik jól prosperáló nagyobb, gyártással és működtetéssel egyaránt foglalkozó cégbe. Napjainkban mindössze három nagy szolgáltató működteti az 58 magyar dialíziscentrum többségét. A művesekezelésre szoruló betegek 40%-át a Fresenius, 39%-át a B. Braun és 12%-át a Diaverum látja el. A fennmaradó 9%-on több kisebb szolgáltató, alapítvány, valamint az állam osztozik. Állami centrumok a fővárosi Szent Margit és az Uzsoki kórházakban, az Állami Egészségügyi Központban és a gyermekklinikákon működnek.
 
Említette, hogy kezdetben elfogadhatóan alakult a művesekezelések finanszírozása, vagyis úgy tűnt érdemes lehet a szolgáltatóknak Magyarországon befektetni. Mi romlott el azóta?
– Kezdetben valóban elfogadható, a kelet-közép-európai szintekhez igazodó volt a finanszírozás, ám 1998-ban „bezárult” az egészségügyi kassza. Amellett hogy korlátozták az egy szolgáltató által ellátható beteglétszámot (kapacitáskorlát), a kassza olyan alacsony összegen „záródott”, hogy az egy kezelésre jutó finanszírozás összege Európában az egyik legalacsonyabbnak számított. Ez a tendencia azóta sem változott, megközelítőleg ugyanakkora forrásból évről évre több beteget kell ellátnunk. Ma, művesekezelésenként 75 euróval számolhatunk, amely összeg nemhogy európai szinten, de a környező országokhoz képest is rendkívül alacsony. Szlovákiában például 100 euró feletti a térítés összege.
 
Az alacsony térítési díjnak az a következménye, hogy a finanszírozás ma már csak nagyon szűken fedezi a szolgáltatással járó kiadásokat, és fejlesztésre, szükségszerű létszámbővítésre, új eszközök beszerzésére egyáltalán nincs forrás. Olyannyira nincs, hogy például a Fresenius-nál létszámstopot voltak kénytelenek bevezetni, mindamellett, hogy egyre több a vesebeteg, akiknél azonnali dialízis szükséges. Mivel a megtakarítási lehetőségek teljes körét kimerítettük, más források bevonására kell törekednünk. Úgy látjuk például, hogy az egészségügyi büdzséből a dialízis támogatásra ma is lehetne olyan forrásokat átcsoportosítani, amelyek megelőzhetnék a centrumok működésének megbénulását.
 
Az ágazat egésze súlyos forráshiányban vergődik. Önök milyen területen látnak átcsoportosítható szabad forrást?
– Ilyen forrás lehetne például a dializáltak laborköltsége vagy a betegek érsebészeti fisztulaképzése. A Magyar Nephrológiai Társaság szakértőivel együtt már dolgozunk a részletes javaslat kialakításán. Az OEP-től hamarosan megkapjuk az ehhez szükséges pontos információkat.

Augusztus elején közölte a NEFMI és az OEP, hogy 660 millió forintnyi többletforrás áll rendelkezésre, amelyből negyven kórház, a járóbeteg-ellátás, a PET/CT-üzemeltetők és a művesekezelést végző szolgáltatók részesülhetnek. Ez az összeg ennyi felé osztva valószínűleg nem sokat enyhít a dialízisellátás forráshiányán. Önök milyen arányban részesültek a „nagy közös kaszából”?
– Sajnos el kell, hogy keserítsem a Kórház szaklap olvasóit: a 660 millió forintból ugyan 239 millió forintot a dialíziskasszába tesznek, de ezt a pénzt már korábban elvették a tavaly megszavazott költségvetésből, azon a címen, hogy ha majd elkészül az Uzsoki utcai Kórház rekonstrukciója keretében a nyolc új befogadott kezelőhely, akkor fogják visszatenni. Tehát ez nem többletforrás, hanem az eredeti költségvetés alapján történő korrekció. Kicsit furcsa is volt a visszatartás, hiszen az Uzsoki utcai Kórházba most átkerülő betegeket eddig is kellett valahol kezelni.

A kórházak küszöbön álló államosítási tervei mennyiben érinthetik a dialízis-szolgáltatókat?
– Konkrét terveket velünk eddig senki sem közölt, pletykaszinten hallottunk már olyan, felelős pozícióban lévő egészségpolitikus kijelentéséről, amelyben úgy nyilatkozott, hogy akár a dialízis is megoldható állami szinten. Őszintén mondom, nem hiszem, hogy ez lenne a megfelelő irány. A szolgáltatók az évek során sok-sok milliárdot fektettek be új kezelőhelyek és központok létrehozásába, akár zöldmezős beruházással, akár a régi lepusztult kórházi szárnyak felújításával. A nemzetközi szinten is irigylésre méltó szakmai színvonalat felmutató magyar dialízisellátás állami kézben történő működtetése sok tíz milliárdot meghaladó, akár a százmilliárdos nagyságrendet is megközelítő beruházást igényelne. Nem hiszem, hogy van erre most pénz az állami költségvetésben.




Fresenius Medical Care Diaverum B. Braun Vesebetegek Egyesületeinek Országos Szövetsége (VORSZ) Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért Magyar Szervátültetettek Szövetsége