NEMZETI VESE PROGRAM INFORMÁCIÓ

INFO@VESEBETEGSEG.HU

A tenger szerelmese

Amikor kiderült, hogy dialízisre szorulok, attól a gondolattól voltam lelki beteg, hogy elveszítem a tengert.

Ahogy Vergilius szállóigévé vált sora tartja Omnia vincit Amor! A szerelem mindent legyőz, dr. Mendege György számára azt jelenti, hogy nem ismer akadályt, ami a tengerparti nyaralástól elszakítaná. Bejárta az Adriai-tenger partvidékét és szinte egész Görögországot. Ez önmagában talán még nem kiemelkedő teljesítmény, de azután is megtalálta a módját, hogy a nagy kék vizet elérje, amióta dialízis kezelésre szorul. Az ügyvéd úr éppen művesegépre kötve, a váci Fresenius dialízis központban átszellemülten, egyik szavát a másikba öltve mesél utazásairól és mindennapjairól.

- Úgy hallottam 2006 óta minden évben Görögországban tölti a szabadságát. Hogyan szánta rá magát az utazásra?
- A történet sokkal korábban kezdődött. Utazni mindig is szerettem és valami megmagyarázhatatlan módon vonzódom a vízhez. Ifjúkoromtól minden vágyam volt meglátni a tengert. Édesanyám jóvoltából 1975-ben sikerült eljutnom Opatijába, ahol életemben először megpillantottam az Adriát. Teljesen elvarázsolt a látványa, az atmoszférája. Azután idővel végigjártam az egykori jugoszláv partszakaszt, de jártam Olasz-, Spanyol-, Francia- és Törökországban is, mégis valahogy az Adria maradt számomra az etalon. Amikor kiderült, hogy dialízisre szorulok, nem a betegségtől voltam lelkibeteg, hanem attól a gondolattól, hogy elveszítem a tengert.

- Hogyan és mikor derült ki a betegsége?
- Valószínűleg édesapámtól örököltem a policisztás vesét, szegény nagyon fiatalon meghalt. 1982-ben magas vérnyomást állapított meg nálam az orvos, és gyakorlatilag 2005-ig sok gyógyszerrel sikerült elkerülnöm a dialízist. Ilyen hosszú idő alatt a vesém már egyre rosszabbul működött, ezért 2005 márciusában kezdtem a dialízis kezeléseket. Össze se lehet hasonlítani, hogy már egy évvel utána mennyivel jobban éreztem magam. Dr. Bőke Mária főorvos asszonynak és az általa vezetett dialízis állomás orvosainak és szakápolóinak. tartozom köszönettel, hogy talpra állítottak. Akkor még egy emeletet is nehezemre esett felmenni, legutóbb viszont a Meteoráknál a kétszáz lépcsőn különösebb gond nélkül felgyalogoltam.
 

- A kezelések megkezdése után hogyan szervezte meg utazásait?
- A kezelésektől folyamatosan egyre jobban lettem. Azt találtam ki, hogy a pénteki kezelés után alszom este tíz óráig, azután tizenegy óra körül autóval elindulunk, éjfél után átlépjük a magyar-horvát határt, egy éjszakát egy parti apartmanban alszunk, és vasárnap éjjel jövünk haza. Akkor hétfőn már ismét itthon lehetek a következő kezelésre. Először Pag-szigetére mentünk ilyen hétvégére, és annyira belelkesültem, hogy következő alakommal Umagra, majd Krk-szigetre mentünk ezzel az időbeosztással. Ami engem feldobott, az a feleségemnek – aki pénteken még, hétfőn pedig már dolgozott, és az utazásra külön készült, főzött –, viszont nagyon fárasztó menet volt. Ezt beláttam.

- Miért éppen Görögország évek óta a választott célpontja?
- Francia- és Olaszország nagyon drága, Horvátország még nem EU-s tagállam, a kezelésekért fizetni kell, vagy több papírt kell beszerezni. Mivel a tengerhez ragaszkodom, így a legkézenfekvőbb Görögország. Nagyon barátságosak, közvetlenek az emberek, az árak kedvezőek – leszámítva az üzemanyagot, ami jelentősen drágább, mint nálunk –, valamint élelmiszert is át lehet vinni a határon. Ez utóbbit a horvátok nem engedik.

- Ha ilyen messze utazik, akkor ott kezeléseket kell kapnia. Hogyan szervezi meg?
- A Freseniusnál Horváth Emőke fantasztikus segítség a vendégdialízis megszervezésében, a leglehetetlenebb ötleteket is rugalmasan megoldja. Nem győzöm eléggé megköszönni a munkáját. Amikor 2007-ben Korfura utaztunk a feleségemmel nászútra, akkor úgy lehetett csak elintézni, hogy a szigeten két kezelést Kerkirán és kettőt a „szárazföldi” részen, Filiatesben kaptam. Egyébként mindenhol nagyon kedvesek az orvosok és a szakápolók, a kommunikációs hiányokat is áthidalom.

- Kérem, adjon egy kis kedvcsinálót Görögországhoz.
- 2006-ban a Peloponészoszi-félszigeten, Tolóban nyaraltunk a családdal, és átmentünk a Korinthoszi csatornán, mert Loutrakiban van egy nagyon korszerű dialízis állomás. 2007-ben a már említett Korfut választottuk nászutunk helyéül. 2008-ban a Chalkidiki-félszigeten barangoltunk, annak tulajdonképpen három „ujja” nyúlik a tengerbe: Kaszandra, Szithónia és a nevezetes, „csak férfiaknak való” Áthosz-hegy. 2009-ben Nea Poteidaia, 2010-ben Toroni, 2011-ben Makrygialosz következett. Idén Nei Porit és az edessai vízesést szemeltem ki, és nagyon szeretnék még Asprovaltára eljutni valamikor. Természetesen mindenütt kirándulunk, és megnézzük a látványosságokat, pihenésképpen élvezzük a tenger hullámait, a homokos partot, ahol egyáltalán nincs tömeg, mint mondjuk Spanyolországban. Mindig lehet olyan zugot, öblöt találni, ahol jóformán magunk lehetünk. A növények fűszeres illatot árasztanak, a zenét a kabócák szolgáltatják. Mennyei érzés felnézni az Olümposzra és el sem tudjuk képzelni, milyen messze van a csúcsa.

- Csak Görögország szerepel a terveiben?
- Nagyon várom, hogy 2013 júniusában ratifikálják Horvátország EU-s csatlakozását, és akkor ismét irány az Adria. Egyébként még rengeteg tervet dédelgetek, lassan ténylegesen nyugdíjba vonulok, a futó jogi ügyeket még lezárom és több időm lesz a családomra. Három lányom és egy lányunokám van, ismét előveszem az ifjúkoromban olvasott klasszikus irodalmat és újra elmélyülök benne. Ha minden igaz, mire ma hazamegyek, egy kiskutyával is bővül a família. Biztosan elfoglalom magam.



H.É.
Fresenius Medical Care Diaverum B. Braun Vesebetegek Egyesületeinek Országos Szövetsége (VORSZ) Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért Magyar Szervátültetettek Szövetsége