NEMZETI VESE PROGRAM INFORMÁCIÓ

INFO@VESEBETEGSEG.HU

A transzplantációról

A dialízis a gyógyítás, a transzplantáció a gyógyulás. Az elmúlt 50 évben a szervátültetés világszerte elterjedt orvosi beavatkozássá vált.

Ha a vese már nem működik megfelelően, következnek a különböző dialízis kezelések, melyek képesek eltávolítani a salakanyagokat a szervezetből, és így lehetővé teszik az életben maradást. A dialízis azonban nem végzi el a vese több más életfontosságú feladatát, pl. a vörösvértestképzést. E szempontból csak a vese transzplantáció segíthet. Az elmúlt 50 évben a szervátültetés világszerte elterjedt orvosi beavatkozássá vált.

Magyarországon az első vese - és egyben szervátültetést 1962. december 21-én Németh András végezte élődonorból a szegedi egyetem Sebészeti Klinikáján, a donorműtétet pedig Petri Gábor jegyzi. A transzplantáció műtéttechnikailag sikeres volt, a beteg 79 napot élt a műtét után. Ez volt a világon a 38. emberi veseátültetés, és a Rajnától keletre az első(!). (Transzplantáció krónika: az elsők)

A legfrissebb adatok szerint - három év stagnálás után, a donoraktivitásnak köszönhetően, - tavaly növekedett a szervátültetések száma hazánkban, ám még így is tény: jóval több alkalmas beteg vár veseátültetésre, mint ahányan a műtőbe kerülhetnek. Az adatok szerint 2010-ben 265 veseátültetés történt halott donorból, illetve 42 élődonorból. Bár gyakran halljuk a médiából, hogy több átültetésre volna szükség, azonban nagyon fontos tudni, hogy sok beteg számára a transzplantáció nem valós alternatíva: itthon a jelenleg művese ellátásra szoruló betegeknek csak 16-18%-a alkalmas a transzplantációra vagy meri vállalni azt, így a többség fel sem kerül a várólistára. Számukra továbbra is a hetente többszöri művesekezelés az életben maradás egyetlen esélye. Számtalan szervi oka lehet annak, hogy a műtéttel nem akarják nagyobb kockázatnak kitenni a betegeket. A szívvel és tüdővel összefüggő krónikus betegségek jelentős része, a daganatos állapot, a 75 év feletti életkor jellemzően a transzplantáció kizáró oka, bár vannak kivételek. (Részletes szakmai irányelv szabályozza, milyen feltételek mentén kerülhet valaki vese transzplantációs várólistára) (Egy kis transzplantációs statisztika)

A dializált betegek közül hat-hétszázan vannak transzplantációs várólistán. A donor szervek elosztásakor a várakozási idő, kor, kísérőbetegségek mellett a legfontosabb szempont a donor és a recipiens szövettípusának összeférhetősége. Évente átlagosan háromszáz veseátültetést végeznek hazánkban – a transzplantációk mintegy fele a Semmelweis Egyetem klinikáján zajlik, a másik fele az ország további három orvosi egyetemén. A beültetett vesék egyéves túlélési aránya 90 százalék fölött van. A vesék elvesztését elsősorban valamilyen visszatérő alapbetegség okozhatja, vagy immunológiai gond, ám szerencsére ez utóbbi a korszerű gyógyszeres kezelésnek köszönhetően egyre ritkább manapság.

Nemzetközi adatok szerint az agyhalottból származó vesék ötven százaléka működik tizenhárom év múlva, míg az élődonoros vesék fele húsz év fölött is dolgozik. Ezt hívják számított félélet időnek a vese transzplantációban. Egy-egy beültetetett vese akár negyven évig is bírja a „munkát”.

Ha „lejár az ideje" a transzplantált vesének, a beteg dialízisre kerülhet, illetve újra transzplantálhatóvá válik – az újbóli átültetés lehetősége különösen a fiatal transzplantáltak számára fontos. 2009-ben negyven, 2010. augusztus végéig huszonöt beteg került vissza műtét után a dialízis hálózatba. Fontos, hogy tudjuk, a vese és a beteg élettartama nem azonos, vagyis, ha a vese tönkremegy, a beteg tovább él, újra művesekezelésre szorul, majd újra transzplantációra kerülhet. (A transzplantáció etikai vonatkozásai)



kávé
Fresenius Medical Care Diaverum B. Braun Vesebetegek Egyesületeinek Országos Szövetsége (VORSZ) Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért Magyar Szervátültetettek Szövetsége