NEMZETI VESE PROGRAM INFORMÁCIÓ

INFO@VESEBETEGSEG.HU

A veseátültetés (előtt, alatt, után)

A transzplantáció három lényeges szakaszra bontható: a műtét előtti tennivalók, maga a beavatkozás és az operáció utáni teendők képezik a folyamatot.

A vese transzplantáció sikeressége nagymértékben nőtt az első transzplantációk óta, az immunszuppresszív (kilökődést gátló) kezelés és a sebészi módszerek folyamatos javulásának köszönhetően, szinte valamennyi transzplantált beteg arra számíthat, hogy hosszú évekig jól működő veséje lesz, és újra aktív életet élhet.

A transzplantáció három lényeges szakaszra bontható: a műtét előtti tennivalók, maga a beavatkozás és az operáció utáni (kórházi és otthoni, némely mozzanatban élethosszig tartó teendők) képezik a folyamatot. A kivizsgált beteg (neve és adatai) - amennyiben minden orvosi feltételnek megfelel, és beleegyezik – műtéti várólistára kerül. A várakozás időtartama általában két - két és fél év, de ez nagymértékben változó, attól függően, hogy rendelkezésre áll-e a megfelelő donor szerv. A donor szervek elosztásakor a várakozási idő, az életkor, a kísérőbetegségek mellett a legfontosabb szempont a donor és a recipiens szövettípusának összeférhetősége.

A transzplantációra várakozó betegnek állandóan elérhetőnek kell lennie azért, hogy a transzplantációt végző központ azonnal kapcsolatot tudjon vele teremteni, amint rendelkezésre áll a beültetendő vese. Érdemes előre összepakolnia bőröndjét, hogy ne vesztegessen időt a csomagolással, amennyiben indulnia kell a kórházba. Az operáció utáni fertőzésforrások kiiktatás érdekében pl. ellenőriztetni és kezeltetni kell a rossz fogakat.

Teendők a műtéti riadókor

A veseátültetés műtéti technikájának legnagyobb részét több mint negyven éve dolgozták ki. A sebészi beavatkozás általában két-három órát vesz igénybe. A beteg saját veséit a helyükön hagyják, és az új vesét a hasüreg alsó részének bal, vagy jobb oldalára ültetik. A veséket ellátó ereket ezt követően csatlakoztatják a lábat ellátó erekhez, a húgyvezetéket pedig saját húgyvezetékéhez, vagy a húgyhólyaghoz. A sebész általában szükségesnek láthatja, hogy egy kis dréncsövet helyezzen be a beültetett vese mellé. A műtét elején hólyagkatétert is behelyeznek, a vizeletmennyiség pontos méréséhez, valamint a vizelet ürülésének biztosítása érdekében. A hólyagkatéterét a műtét után a műtét típusától függően néhány napon belül eltávolítják. A műtét után a kórházban

Élet otthon a műtét után

Minden transzplantáció során számolnunk kell a donor szerv kilökődésének a kockázatával. Ennek csökkentése érdekében a recipiens élete végéig gyógyszeres kezelés alatt áll a szervezete védekező mechanizmusának legyengítése érdekében. Ez azonban testét sokkal sebezhetőbbé teszi némely egyéb betegséggel szemben. Vese transzplantáció után létfontosságú, hogy a beteg részt vegyen a rendszeres orvosi szűrővizsgálatokon, szedje a kapott gyógyszereket, betartsa az életmódi szabályokat és együttműködjön a kezelőorvosával.

Az új vese megőrzése, a kilökődését gátló immunszuppresszív terápia miatt a transzplantált betegek esetében fokozottabb a fertőzésveszély, ezért ezt a veszélyt az életmód elemeivel is csökkenteni, hárítani kell. A veseátültetés utáni élet is több szakaszra bontható, hiszen az első hónapok még szoros kontroll és a későbbieknél szorosabb öngondozás mellett telnek. A műtéti seb kezeléséből adódó, a kórházban elsajátított feladatokon túl számos szabályt kell betartani.

Figyelni kell egy esetleges fertőzés megjelenésére, illetve a szervkilökődés jeleire: a testhőmérséklet emelkedésére, a láz, hidegrázás vagy fájdalom jelentkezésére. Ha a testhőmérséklet egy alkalommal 38°C-nál magasabb, vagy egy teljes napon át 37,5°C-nál magasabb, azonnal fel kell keresni a kezelő orvost, vagy a transzplantációs részleget. Az orvos beleegyezése nélkül semmilyen gyógyszert nem szabad használni.

A transzplantált vese hosszú távú működésének egyik lényeges eleme, hogy a transzplantált beteg vérnyomása a normális határokon belül legyen, ezt mérni, s az ettől való eltérésről is értesíteni kell az orvost. A naponta termelt vizelet mennyisége érzékeny mutatója annak, hogy az új vese megfelelően működik-e. A napi vizeletürítés mérésén kívül a testsúlyt is mérni kell naponta (legjobb reggel, reggelizés előtt). Ha a vizelet mennyisége csökken, vagy reggeli testsúlya napi 1 kg-nál többel növekszik, azonnal fel kell venni a kapcsolatot a transzplantációs központ orvosával, vagy a kezelőorvossal. A vizeletet is meg vizsgálni minden nap. A sebészeti beavatkozás után közvetlenül kis mennyiségű vér gyakran előfordulhat a vizeletben. Ha azonban több nap elteltével is ezt tapasztaljuk, csíp a vizelet, vagy a betegnek vizelési nehézségei vannak, illetve a vizeletnek kellemetlen szaga van, értesíteni kell az orvost.

Mint a beavatkozás előtt, úgy utána is fontos a (félévenkénti) fogászati ellenőrzés a fertőzések, a fogszuvasodás megelőzésére. Azonban, a műtétet követő hat hónapon belül csak abban az esetben történhet beavatkozás, ha a betegnek súlyos fogászati problémája van. Függetlenül attól, hogy mennyi idővel korábban esett át vesetranszplantáción, a fogászati beavatkozás előtt, ha ez várhatóan vérzéssel jár — gyökérkezelés, foghúzás — 24 órával minden esetben meg kell kezdeni antibiotikum profilaxist (megelőző kezelést), mégpedig a transzplantációs központtal egyeztetett szerrel, és folytatni kell azt a beavatkozást követő 48 óráig.

Ugyancsak a fertőzésveszély csökkentése érdekében számos higiéniai teendője van a betegnek a műtéte után. A rendszeres mosakodás, a gyakori és alapos kézmosás mellett a kapott gyógyszerek (kortikoszteroidok, immunszuppresszív szerek) miatt bekövetkező bőrváltozások jelentkezése egy bizonyos pontig természetesnek tekinthető, azonban megoldásukban (a használandó kemikáliák és módszerek kiválasztásában) szakember tanácsát kell kérni. Mivel az immunrendszerük nem képes a bőrön átjutó ultraibolya sugarak által okozott károsodások kivédésére, a transzplantált betegekben nagyobb a bőrdaganatok kialakulásának a veszélye, fokozott napvédelemre, az anyajegyek időnkénti ellenőrzésére van szükségük.

Bár a veseátültetés után egy idővel nincs szükség nagyon szigorú diétára, néhány megszorítást figyelembe kell venni. Lehetséges, hogy a betegsége miatt, a műtét előtt a transzplantált személy sokat veszített a súlyából, ezért a megfelelő táplálkozás fontos részét képezi felépülésének. Ugyanakkor, majdnem minden kortikoszteroidot szedő beteg tapasztalja étvágya jelentős mértékű megnövekedését, ezért hosszú távon az elhízás a legtöbb transzplantált beteg számára fontos probléma. Lehet, hogy alacsony zsír, és cukor tartalmú diétát kell folytatni ahhoz, hogy a testsúlyt és vércukor szintet megfelelő kontroll alatt tartsa. Étrendje kiegészítéseként esetleg multivitamin készítményekre is szükség lehet, ám a megfelelő készítmény kiválasztását meg kell beszélni a kezelőorvossal!

Néhány szabály, melyre tekintettel kell lenni:

  • Az ételek elkészítésekor friss, gondosan megtisztított alapanyagokat kell használni
  • Kerülni kell a pasztörizálatlan tejből, illetve a penésszel érlelt termékeket.
  • Ha a beteg tacrolimust, cyclosporint vagy sirolimust szed, ne fogyasszon grapefruitot vagy grapefruit levet tartalmazó készítményt, mert az megnöveli e gyógyszerek vérszintjét, és ez mellékhatások kialakulásához vezethet.
  • A kortikoszteroidok, valamint kisebb mértékben a cyclosporin és a tacrolimus hatására szervezete visszatartja a sót. Ez folyadék visszatartáshoz és vérnyomás emelkedéshez vezethet. Ezért csökkenteni kell a sófogyasztást, kerülni a konzerveket, a sós készételeket (chips…)
  • Vesetranszplantáció után a betegek nagy részében visszaáll a kálium egyensúly, azonban egyes esetekben a vesék nehezen tudják a kálium szintet szabályozni. Emiatt jobb elkerülni az olyan ételeket, amelyek nagy mennyiségű káliumot tartalmaznak, mint pl. a gyümölcslé, a banán, és a spenót. Bizonyos esetekben veséje a káliumot a kelleténél jobban ürítheti, ezért a káliumbevitelt is egyeztetni kell a kezelőorvossal.

Műtét utáni komplikációk, szövődmények, óvintézkedések




kávé
Fresenius Medical Care Diaverum B. Braun Vesebetegek Egyesületeinek Országos Szövetsége (VORSZ) Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért Magyar Szervátültetettek Szövetsége