NEMZETI VESE PROGRAM INFORMÁCIÓ

INFO@VESEBETEGSEG.HU

Sok beteg – kevés donor

2010-től mind a négy hazai vese transzplantációs központban végeznek élődonoros átültetést.

A beültetendő szerv alapvetően két forrásból származhat: élő és agyhalott donoroktól. Bár az előbbi (családtagoktól, rokonoktól vagy ismerősöktől, esetleg idegentől kapott vese beültetése) orvosszakmai szempontból optimálisabb, még jóval ritkábbnak számít, ám bíztató hír, hogy 2010-től mind a négy hazai vese transzplantációs központban végeznek élődonoros átültetést. Míg az élődonoros transzplantációnál a vese túlélési aránya az első évben 95%, az átlagos túlélési idő pedig 15-20 év, nem élő donorból származó veseátültetésnél a túlélési arány 90% az átlagos túlélési idő 8-9 év. Az élő donoros átültetés során a korai vesefunkció jobb, a várakozási idő lerövidül, a műtét jobban tervezhető, a terápia jobban kézben tartható. Ennek is köszönhető, hogy az Egyesült Államokban több mint 50% az élődonoros transzplantációk aránya. (Az élődonoros veseátültetésről)

A hatályos törvény alapján hazánkban az úgynevezett feltételezett beleegyezés elve él, vagyis mindenkinek lehetősége van még élete során írásban megtiltani azt, hogy agyhalála esetén szervet, szövetet távolítsanak el holttestéből transzplantációs céllal. Ám, ha valaki még életében (a jogszabályok előírásának megfelelő módon az Országos Transzplantációs Nyilvántartásban nem tiltakozott, akkor halála esetén eltávolíthatók a szervei. Nagykorú donor esetén a hozzátartozókat nem kell bevonni a döntési folyamatba, viszont az elhunyt hozzátartozójával való kapcsolatfelvételkor a hozzátartozót tájékoztatni kell arról, hogy nem találtak tiltakozó nyilatkozatot, valamint arról, hogy az elhunytból mely szervet, szövetet távolítottak el. Ha a donor kiskorú, a törvényes képviselő írásos hozzájárulására van szükség. (A transzplantáció jogi kérdései: beleegyezés, tiltakozás)

(A Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság Szervdonációs Protokollja alapján „a donációra alkalmas betegcsoporton azon betegeket értjük, akiknél az intenzív osztályra érkezés előtt vagy az intenzív osztályon történő kezelés alatt olyan, az élettel összeegyeztethetetlen központi idegrendszeri károsodás alakul ki, amely agyhalállal társul vagy nagy valószínűséggel agyhalálhoz vezet".)

A donorhiány megoldására többféle próbálkozás történik. A szervezési oldalon megpróbálják országon belül növelni a donorjelentések számát, arra sarkallni tehát a szakmai szempontból megfelelő (intenzív osztállyal rendelkező) egészségügyi intézményeket, hogy az eddiginél gyakrabban jelentsék az átültetésre alkalmas szervet és minél nagyobb számban végezzék el a donorgondozást. Ennek érdekében számtalan továbbképzés, jogszabály – és szervezeti módosítás, valamint finanszírozási változás történt az elmúlt évtizedekben itthon is. Magyarországon nem írja elő jogszabály kötelezően a kórházak számára, hogy donort jelentsenek, azonban a Magyar Orvosi Kamara etikai kódexének 60. pontja szerint „az orvos erkölcsileg felelősséggel tartozik az általa ismeretlen, gondjaira nem bízott szervátültetésre váró betegért is, ezért etikailag kifogásolható, ha az orvos figyelmetlenség, nemtörődömség vagy más ok miatt a potenciális donornál az agyhalál megállapítását nem szorgalmazza."

A másik megoldás az élődonoros aktivitás növelése: egy családtag, rokon, barát érdekében összefogók között könnyebb megfelelő donort találni, mint azt az idegenek esetleges balesetére bízni.

Az elmúlt évtizedekben számos kutatás próbálta legyőzni a veseátültetés egyik legnagyobb akadályát: a rendelkezésre álló donorszerv és a befogadó közötti immunológiai különbség gátját. A vércsoport inkompatibilitás (meg nem felelés) esetén régebben is történtek nagyon komoly gyógyszeres kezelés mellett sikeres átültetések. Azonban, részben a túlzott immunszuppresszió (kilökődés gátlás) miatt a gyógyszerek mellékhatásai fokozottabban jelentkezhetnek, másrészt a hosszú távú eredmények sem nagyon biztatóak, ezért, bár időnként híre érkezik, a módszer nem elterjedt sem a tengerentúlon, sem Nyugat-Európában.

A donorhiány legyőzésének további módszere a nemzetközi együttműködés, ezen a területen nagy lépést tettünk: a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségügyért Felelős Államtitkársága előzetes együttműködési megállapodást kötött az Eurotransplant International Foundation-nal. A megállapodás értelmében 2012. január 1-től átmenetileg, egy éven át hazánk is tagja a nemzetközi szervezetnek. Az időtartam a szerződő felek egybehangzó akaratától függően további egy évvel meghosszabbítható. Az átmeneti időszakot követően kerülhetne sor Magyarország teljes jogú tagként való csatlakozására az Eurotransplanthoz, a hét uniós ország közötti, donorszervek cseréjét biztosító szervezethez. Az átmeneti időszakban Magyarország részéről az úgynevezett speciális betegek – a halaszthatatlan sürgősségű szív- és májátültetésre váró betegek, a hiperimmunizált vesebetegek, illetve a szervátültetésre váró gyermekkorú, illetve fiatalkorú betegek – kerülnnek fel az Eurotransplant International Foundation várólistájára. A megállapodás szerint már az átmeneti időszakban is lehetőség lesz – eseti megállapodások alapján – más, ilyen speciálisnak nem minősülő betegek várólistára kerülésére. Egy a témával foglalkozó tanácskozáson elhangzott: Magyarországon általában évente csupán egy olyan vesetranszplantációt tudnak végrehajtani, ahol a vizsgált hat antigén mindegyike megegyezik a donornál és a szervet kapó páciens esetében, az Eurotransplant által koordinált veseátültetések közül minden negyedik-ötödik ilyen, s ennek köszönhetően hosszútávon jobbak is az eredmények. (Mit jelent a csatlakozás - részletek)

Hazánkban a szerv kivételével és beültetésével kapcsolatos feladatok koordinációját az Országos Vérellátó Szolgálat keretein belül működő Szervkoordinációs Iroda látja el. Az Iroda kompetenciája, hogy megszervezze a szervkivételt: ide fut be az ország egész területéről minden donorjelentés (az iroda heti 7 napban, a nap 24 órájában működik). Az iroda koordinátora, az iroda által felkért orvosszakértő és a szervet jelentő intézmény orvosa a megfelelő információk birtokában, valamint a Magyar Transzplantációs Társaság és a Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság által közösen meghatározott szervelfogadási kritériumok alapján közösen ítélik meg, hogy az egyes szervek átültetésre alkalmasnak minősülnek-e.

Ezek után a szervátültetést végző centrumok eldöntik, hogy a transzplantációs várólistán van-e a várakozók között olyan recipiens (az a személy, akinek testébe más személyből eltávolított szervet, illetve szövetet ültetnek át gyógykezelés céljából), akinek megfelelő a beültetésre alkalmasnak ítélt szerv.



kávé
Fresenius Medical Care Diaverum B. Braun Vesebetegek Egyesületeinek Országos Szövetsége (VORSZ) Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért Magyar Szervátültetettek Szövetsége