NEMZETI VESE PROGRAM INFORMÁCIÓ

INFO@VESEBETEGSEG.HU

Szervdonációs riadó, és ami mögötte van

Magyarországon évente 140-200 ezer ember hal meg, de csak 300-400 lehet alkalmas szervdonornak. Őket kell megtalálni, hogy életet adhassanak.

Azok a kórházi dolgozók, akik az intenzívterápiás osztályon fekvő betegnél először észlelik az agytörzsi működés leállását, vagyis az agyhalál jeleit, és úgy döntenek, hogy donorjelentést tesznek, egy 18-20 órás, szigorú szakmai és jogi koreográfia szerint zajló, több mint száz szakember összehangolt és intenzív munkáját feltételező folyamatot indítanak el a telefonhívással. A szervdonáció szervezési folyamatát. Ezzel párhuzamosan, néhány órával később, szintén többtucatnyi, a transzplantációs listán lévő szervre váró beteg oldalán dolgozó szakembert és persze a betegeket riadóztatja már egy másik telefon.

Az első hívástól számított 18 óra múlva éri el a folyamat a 0 pontot, ekkor, a szervkivétel megkezdésével új, még szorítóbb időszámítás kezdődik: a donorszerveknek adott időre a transzplantációs centrumok műtőibe kell kerülniük.

Belátható, hogy ennyi intézmény, szakember, hatóság és feladat összehangolására, a donáció szervezésére kell egy speciális csapat: ez az Országos Vérellátó Szolgálat égisze alatt működő Szervkoordinációs Iroda. Munkájuk részleteiről Mihály Sándor igazgatót kérdeztük.

A hazai koordinátori hálózat háromszintű, a Szervkoordinációs Iroda 5 főállású országos koordinátor munkatársa adja a folyamatos ügyeletet, ők fogadják a donorjelentést, de rajtuk kívül a négy transzplantációs centrumban is dolgozik két-két centrum koordinátor. Egy pilot program keretében (a módszertani kutatás részeként) négy donorjelentő kórházban is van megbízottként egy-egy kórházi koordinátor, ők főállásban a kórház intenzívterápiás szakorvosai, és részfeladatként végzik a modellprogramban szereplő teendőket.

Mint megtudtuk, Magyarországon ma 92 ún. donorkórház van, azaz, az orvosi ellátás jellegéből fakadóan és az ehhez szükséges tárgyi és személyi feltételek megléte miatt ennyiből érkezett donorjelentés 2002 óta. 2010-ben közülük 63 kórház 287 esetben hívta az erre szolgáló zöld számot, ebből 159 esetben valósult meg a donáció: 414 szervet vettek ki és 335-t ültettek be tavaly. Jellemzően a sürgősségi és traumatológiai, valamint az idegsebészeti, neurológiai ellátást nyújtó megyei és városi kórházak, egyetemi klinikák tartoznak ebbe a körbe, a donordiagnózisok statisztikája pedig azt mutatja, hogy elsősorban az agyi értörténések (stroke, aneurizma), a koponyasérülések, daganatok, agyzúzódások vezettek az agytörzs működésének leállásához.

Ami a transzplantációs hálózatot illeti: négy városban hat centrum foglalkozik szervátültetéssel és ehhez kapcsolódóan a szervek kivételével, a donációs régiókat ennek megfelelően alakították ki. Attól függően, melyik kórház jelent donort, máshonnan mennek a veséért, , a hasnyálmirigyért, míg a májkivételért, a felnőtt és gyermek szívkivételért és beültetésért egy-egy budapesti centrum felel, a tüdőkért Bécsből startol az ottani klinika csapata.

Megcsörrent a telefon
- A donorjelentést fogadó koordinátor az erre kidolgozott szakmai menetrend szerint először kikérdezi és rögzíti azokat az adatokat, információkat, melyek alapvetően szükségesek annak eldöntéséhez valóban felvethető-e a donáció lehetősége. Részint tudnia és ellenőriznie kell, nem tett-e az elhunyt életében tiltakozó nyilatkozatot, másrész nincsenek-e orvosszakmai értelemben véve kizáró okok: fertőzés, daganat. Ugyancsak mérlegelnie kell a szervenkénti alkalmasság kérdését, mivel minden szerv esetében más adatokra (ultrahang leletekre és laborértékekre) van szüksége. Ebből összeállít egy jól áttekinthető adatsort, melyet megküld a transzplantációs centrumoknak és kialakít egy előzetes véleményt: mely szervek lehetnek alkalmasak az átültetésre és melyeket kell kizárni – sorolja a teendőket Mihály Sándor.

Fontos tudni, hogy ez még nem döntés, csupán egy információ és adatfelvétel, mondhatni előszűrés a döntést meghozó transzplantációs centrum munkájának segítésére. Ugyanakkor, a mi szervelfogadó kritérium rendszerünk kötelezően liberálisabb, mint a centrumoké, mert nem szabad lemondanunk olyan szervekről, melyeket ők még elfogadnának.

Jól jellemzi ezt egy friss hír: május végén megdőlt a hazai donációs életkori rekord: egy 81 éves donor májának segítségével végeztek átültetést a SE Transzplantációs Klinikáján. (Az eddig legidősebb donor 76 éves volt.) Bár nyugat-európában az életkor nem szerepel a donációs kizáró okok között, a statisztikák azért jelzik, hogy az öregedéssel a szervek olyan változásokon mennek keresztül, amelyek miatt a beültethetőségének esélye is csökken. Ugyanakkor a donációs programok is fejlődnek, ezért nem kell, nem szabad a lehetőséget feltételezés alapján elutasítani, hiszen ha ezzel elveszítünk egy alkalmas szervet, és az hiba lenne – teszi hozzá.

Ha a begyűjtött adatok és az előszűrés alapján a donációs folyamat zöld utat kap, akkor a koordinátor értesíti, riadóztatja a többi szereplőt, a jelentő kórházhoz és a kiveendő szervekhez tartozó centrumokat és szervkivevő teameket, a szervek és esetenként a team-ek szállítását végző Országos Mentőszolgálatot, külföldi donor esetén a hatóságokat, az OVSZ-hez tartozó szövettipizáló laboratóriumokat, és így tovább, a kidolgozott protokoll szerint. A kórházak is mozgósítják saját apparátusukat, a radiológusokat és laborosokat a további vagy az esetleg szükséges vizsgálatokhoz. (Ehhez a ponthoz tartozó hír, hogy várhatóan ősztől a szervek - és esetenként a műtéti teamek - szállítását az Országos Vérellátó Szolgálat saját négy, újonnan megvásárolt mikrobuszával végzi majd, levéve ezt a terhet a mentőkről). A donáció során az Irodán keresztül, szervezetten zajlik a folyamatos kommunikáció és kapcsolattartás a donorkórház és a szervre váró transzplantációs centrumok között is.

A feladatokat úgy ütemezik, hogy a szervkivétel kezdetére érkezzen meg a hasi szerveket kivevő team a donorkórházba. Innen kell tehát visszaszámolni a menetidőt: ha pl. a miskolci megyei kórház jelentett donort, akkor a pécsi, hasnyálmirigyet kivevő team menetideje 4-5 óra, a Budapestről a májért indulóké 2 óra, a debreceni vesekivevő team másfél óra alatt ott lehet, a Budapestről a szívért indulók a földön két, a levegőben alig egy óra alatt teszik meg az utat. Szakmai okokból a hasi szervekért indulók kezdik a munkát, a többieknek fél-háromnegyed órával később kell megérkezniük.

A team-ek nem csak a filmekből ismert hűtőtáskákat viszik magukkal, hanem egy bőröndöt is, mert nem biztos, hogy a kórházak minden, a szervkivételhez szükséges speciális eszközzel rendelkeznek. A kivett szerveket speciális konzerváló oldattal mossák át, amely a vesét pl. 30 órán át felhasználásra alkalmas állapotban tartja, majd három, rétegenként folyadékkal szigetelt, steril csomagba helyezik és olvadó jég között szállítják a transzplantációs centrumba.

Amikor a szervkivevő team-ek elindulnak, a szervek immunológiai típusának ismeretében a beültető centrumok is megkezdik a listán lévő, az adott transzplantációra alkalmas betegek értesítését. Ezek köre a csaknem 600, listán lévő vesebetegből körülbelül 15-re szűkül, de sorrendjüket egyéb tényezők is befolyásolják, az aktuális dobogósok megérkezésével megkezdődhet a transzplantációs kivizsgálás, majd a műtéti előkészítés.

Fontos újdonság, hogy míg korábban a szövettipizálásra és ennek fényében a betegek értesítésére csak a szervek eltávolításakor, a kivett szövetminták elemzése után kerülhetett sor, január 1-től egy új, DNS alapú vizsgálati módszerrel már jóval korábban, vérmintából is képes a HLA tipizáló labor megadni az immunológiai paramétereket, így a kórházak és betegek időt nyernek a kiválasztásra és kivizsgálásra.

Mindenki a helyén

A budapesti régióhoz tartozó donációs folyamatban az országos koordinátorok a helyszínen részt vesznek a helyi szervezési teendőkben, ellenőrzik a jogilag szükséges dokumentumok meglétét, elhárítják a visszaút esetleges akadályait. A centrum koordinátorok pedig jelen vannak magánál a szervkivételnél is. Annak végeztével a team-ek a szervekkel visszatérnek a beültetés helyére, a központi koordináció szükségessége megszűnik.

Legalább is a donorriadóhoz kapcsolódó munkája ér véget, mivel az Irodának számos más feladata is van. Például a lakosság tájékoztatása a donációról, statisztikák készítése és közzététele, közreműködés az orvosképzés és továbbképzésben, a kapcsolattartás a kórházakkal és a hazai donációs gyakorlat módszertani fejlesztése, hogy csak néhányat említsünk. Mint Mihály Sándor elmondta, már több mint ötszáz orvos vett részt azokon a tréningeken, melyeken a donáció elméletén túl azt is elsajátíthatják és gyakorolhatják, hogyan kell a szervadományozásról kommunikálni a hozzátartozókkal. Azokban az országokban, ahol a donorkórházak mindegyikében dolgozik donációs szakember, azokra hárul ez a feladat, nálunk ezzel jobbára az intenzív osztályok szakorvosainak kell megbirkózniuk, a képzésnek köszönhetően talán eredményesebben.

Megtudtuk, a már említett modellprogramban dolgozó kórházi koordinátorok a (a legsikeresebb) spanyol metodika alapján monitorozzák és elemzik az adott intézmény gyakorlatát, és természetesen helyben adják át az ismereteket, terjesztve a donációs éberség szellemét. Tudni kell, hogy az agytörzsi működés leállása egy jól detektálható, sajátos dinamikával zajló folyamat, amelynek végkimenetelére már az agyhalál beállta előtt órákkal, napokkal is utalhatnak jelek. Azzal, hogy a koordinátorok a betegek állapotát monitorozzák, e jeleket nyomon követik, a kórház időben felkészülhet erre, s így kisebb az esélye annak, hogy a körülmények szorításában elszalasztódjon a lehetőség. Ugyancsak emeli a donációk számát az az agyhalál-audit, amelyben a kórházi haláleseteket elemzik, keresve azokat a pontokat ahol elakadt a folyamat. Egy év alatt ezer ilyen folyamatvizsgálat zajlott, ebből az adott kórház gyakorlatára már levonhatók fontos következtetések.

Az angol mintát követve az öt országos koordinátor is beszállt a modellprogramba, ők heti látogatásaikkal támogatták kiválasztott kórházukat. A program egyetlen éve alatt a 9 kórház 22 donorral jelentett többet, s már az is kiderült, hogy a főállásban amúgy az intézmény szakorvosaként dolgozó kórházi koordinátorok a kapcsolatrendszerükkel, helyismeretükkel, a már kivívott szakmai renoméjukkal jóval hatékonyabban képviselték a donáció ügyét, mint „bejáró” társaik. Éppen ezért a Szervkoordinációs Iroda azt javasolja, hogy a lakosságszám, az intenzív osztályok és a szervátültetési kapacitás figyelembe vételével hazánkban 45 kórházra kellene kiterjeszteni az intézményi koordinátorok működését.



Komornik Vera
Fresenius Medical Care Diaverum B. Braun Vesebetegek Egyesületeinek Országos Szövetsége (VORSZ) Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért Magyar Szervátültetettek Szövetsége