NEMZETI VESE PROGRAM INFORMÁCIÓ

INFO@VESEBETEGSEG.HU

Ismét a diabéteszről, nem csak cukorbetegeknek

A betegség rejtve, tünetszegényen alakul ki, ezért 35-40 év felett legalább évente indokolt a vércukor szint ellenőrzése.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a cukorbetegség már népbetegséggé vált (régebben inkább volt a kiváltságosok betegsége). Manapság hazánkban minimum félmillióra tehető a cukorbetegek száma és a következő évtizedben ez a szám tovább fog növekedni. A cukorbetegség komolyabb panaszokat, tüneteket hosszú ideig nem okozva, rejtetten alakul ki, a következményei azonban nagyon súlyosak, de ezek jelentős része megelőzhető, csökkenthető vagy a kialakulásuk megjelenési ideje elodázható. Ez indokolja, hogy vissza-visszatérünk ehhez a problémához.

A cukorbetegség (orvosi néven diabetes mellitus) oka a hasnyálmirigyben található szigetek (inzulák) béta-sejtjei által termelt inzulin hiánya (csökkent mennyisége) vagy a szervezet inzulinnal szembeni érzéketlensége (inzulin rezisztencia). Ennek a következménye, hogy a szervezetben a táplálékkal felvett szénhidrátokból keletkező szőlőcukor (glukóz) – a mi a sejtek legfőbb energiaforrása – nem jut be a sejtekbe és a vércukor emelkedik. A sejtek (nagy mennyiségben a máj, a zsírszövet és izomszövet) rendelkeznek egy, az inzulint megkötő érzékelővel (receptorral), ami lehetővé teszi a szőlőcukor (glukóz) sejtekbe való bejutását. Főként a máj és az izomzat sejtjei a glukózt glikogénné építik fel (glikogenezis) ez egy nagy molekasúlyú, éhezés során a szervezet számára gyorsan hozzáférhető energiaforrás, lebontása során (glikogenolizis) glukózzá, szőlőcukorrá alakul át.

A vércukorszint normális körülmények között is bizonyos határok között mozog, függően a táplálék minőségétől, szénhidrát tartalmától, fizikai tevékenységtől. A normális vércukorszint fenntartásában az inzulinnak van legfontosabb szerepe, csökkenti a vércukor szintet, egy másik hormon (glukagon) ezzel ellentétesen hat, a máj a szükségletnek megfelelően a tárolt glikogénből glukózt állít elő. Inzulin hiányában a sejtek nem tudják a glukózt felhasználni, ezért a vércukor szintje emelkedik, a máj folyamatosan állítja elő a glukózt (szőlőcukrot) naponta akár 400-500 grammot, ami tovább emeli a vércukor szintjét. Ez a magyarázata annak, hogy a cukorbeteg vércukorszintje emelkedett lehet szénhidrát fogyasztása nélkül is.

Az inzulinnak a vércukor szabályozása mellett még egy fontos hatása van, irányítja a zsír raktározását és biztosítja, hogy azok a zsír-raktárakban maradjanak. Ez az oka a cukorbetegség egyik tünetének, a testsúlycsökkenésnek.

A cukorbetegségnek nagyjából két formáját különítik el. Az 1. típusú vagy fiatal kori cukorbetegség egy úgynevezett autóimmun folyamat következménye. Ennek az a lényege, hogy a szervezet a saját inzulintermelő sejtjei ellen ellenanyagot termel és ez a sejtek pusztulásához vezet. Ez az állapot feltétlenül inzulinkezelést igényel, inzulinfüggő diabétesznek is nevezik. Ez a ritkább forma, az eseteknek csak mintegy 10-15%-a. Jellemző, hogy meglehetősen gyorsan alakul ki, sokszor alig okozva tüneteket, de a fogyás, a szomjazás, a szokatlanul sok vizelet felhívhatja rá a figyelmet. A vérben nem lehet inzulint kimutatni vagy jelentősen csökkent a mennyisége, a vércukor szintje jelentősen emelkedett. Súlyos esetben életveszélyes anyagcserezavar lép fel (keto-acidózis, diabeteszes kóma).

A 2. típusú cukorbetegséget idős kori cukorbetegségnek, nem inzulinfüggő cukorbetegségnek is nevezik, a cukorbetegek 85-90%-a tartozik ebbe a csoportba, ezért részletesebben is foglalkozni kell vele. Általában 40-50 éves kor körül jelentkezik, bár az utóbbi években egyre fiatalabb korban is találkozni vele. A kialakulásáról azt tartják, hogy a gyorsan felszívódó szénhidrátok (finomított cukor, fehér liszt, burgonya) magas inzulintermelést váltanak ki, ami az inzulintermelő sejtek túlterheléséhez vezet. Éveken át folytatott hibás étkezési szokások következtében eleinte a sejtek nem reagálnak az inzulin hatására, egyre kevésbé használják fel a glukózt (szőlőcukrot) és kialakul az inzulinrezisztencia, emelkedett vércukorértékekkel. Ez az inzulintermelő sejteket még nagyobb inzulintermelésre készteti, de a felhasználó sejtek egyre kevésbé tudják a cukrot felhasználni, kialakul egy ördögi kör.

A tünetek ebben az esetben is nagyon szegényesen jelentkeznek és nem ritkán csak a szűrővizsgálat során észlelt emelkedett vércukor vagy a vizeletben kimutatott cukor alapján derül ki a betegség. Sokszor csak az indokolatlan fogyás, a vizeletmennyiség növekedése, a vele járó szomjúság és jelentős folyadékfogyasztás, máskor a fáradékonyság, bőrviszketés, izzadás, fejfájás, potencia/menstruációs zavarok vagy a késői szövődmények, a látásromlás, a sebgyógyulási zavarok, az érszűkület következményei tereli a gyanút a cukorbetegségre.

A 2. típusú cukorbetegséget a civilizációs betegségek közé sorolják, mivel a kialakulásában két civilizációs tényező játszik igen fontos szerepet. Ezek között is első helyen áll a nem megfelelő, helytelen táplálkozás. (Bármelyik üzletbe térve a polcok jelentős része finomított lisztből készült, szénhidrátban gazdag süteményekkel, cukorkákkal, egyéb édességekkel roskadásig van megrakva.) A helytelen táplálkozási szokásokat próbálja az egészségügy adminisztratív eszközökkel is gátolni (népegészségügyi termékadó). A helytelen szokások között a magas cukortartalmú termékek fogyasztása emelendő ki első sorban, amit már gyermekkorban elkezdünk, hiszen minden gyermek felé édességekkel mutatjuk ki a kedvességünket, szeretetünket, holott nagyon sokat ártunk vele. Nem csak a fogak romlása – ami még orvosolható – hanem az inzulin rezisztencia kialakulása, a testsúlynövekedés következtében gyermekeink 2. típusú cukorbetegségét alapozzuk meg.

A felmérések szerint a gyermekkori túlsúly és elhízás, kóros kövérség egyre nagyobb arányban figyelhető meg. A megelőzés legfontosabb tényezőjének látszik, hogy a gyermekeinket ne tömjük édességgel, fogyasszanak kevesebb zsírt és szénhidrátot (natív cukor, fehér pékáru, sütemények kerülése) és sokkal több zöldséget és gyümölcsöt. Célszerű a teljes kiőrlésű, barna kenyér fogyasztása. A burgonya helyettesíthető csicsókával, ami a hazai táplálkozáskultúrában méltatlanul elhanyagolt. Számos pozitív hatása mellett (magas ásványi só és vitamintartalma) a cukorbetegek is fogyaszthatják, mert a gumókban található inulin és polifruktozánok fruktózzá (gyümölcscukorrá) alakulnak és a fruktóz felhasználásához nincs szükség inzulinra, míg a burgonya keményítőtartalma teljes egészében glukózzá alakul, ami a vércukorszintet emeli és inzulint igényel. A másik igen fontos tényező a megelőzésben a rendszeres testmozgás vagy sport. Ez részben az elhízás ellen hat, részben a cukor felhasználását segíti elő.

A betegség, mint említettem, rejtve, tünetszegényen alakul ki, ezért indokolt 35-40 év felett legalább évente a vércukor szint ellenőrzése, hogy a baj időben kiderüljön. Ha a szülők valamelyike cukorbetegségben szenved, nagy esélye van a gyermek megbetegedésének is, ezért már gyerekkorban szükséges a megelőzésre különös gondot fordítani és az ellenőrzést elvégeztetni.

Ha már kialakult a cukorbetegség, akkor sem hanyagolható el a megfelelő diéta és testmozgás, de indokolt a beteg és az orvos együttműködése, a rendszeres ellenőrzés, szükség esetén a megfelelő gyógyszerek alkalmazása.

A cukorbetegség, mint anyagcsere-betegség, számos kockázati tényezővel jár együtt. Emelkednek a vér-zsír értékek, növekszik az érrendszeri betegségek (szívinfarktus, agyvérzés, érszűkület) lehetősége, kialakul a magas vérnyomás, romlik az ellenálló képesség a fertőzésekkel szemben, károsodik a vese, veszélybe kerül a látás, holott ezek a kísérő betegségek kis áldozattal, nagyobb odafigyeléssel megelőzhetőek.



Prof. Dr. Alföldy Ferenc
Fresenius Medical Care Diaverum B. Braun Vesebetegek Egyesületeinek Országos Szövetsége (VORSZ) Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért Magyar Szervátültetettek Szövetsége